Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
V ADNARANCSOK I.<br />
Alányoknak húzgáltuk a haját, a tanároknak temetôbôl loptunk virágot<br />
– csináltuk az életünket. Szerettem röhögni. Mátéval a legnagyobb röhögésem<br />
az volt, amikor Icába voltunk szerelmesek. Egyik délután jött a<br />
Máté, éppen takarítottam – a mai napig igen házias vagyok, ezt anyámtól<br />
örököltem –, Ica kint maradt, mondta, gyere velünk moziba. Fölmostam,<br />
felöltöztem. Máté hívta fel a figyelmemet, hogy jó vagyok az Icánál, szeretne<br />
velem járni. A Dákokat játszották a moziban. Vérengzôs film, rettentôen<br />
pipa voltam, mert az erkélyen, elôttem egy langaléta fiú ült, alig láttam<br />
mögüle. Tekeregtem az ülésen. Máté Ica háta mögött odasúgja nekem,<br />
hogy csináljam azt, amit ô csinál, és megfogta a lány kezét. Mondom neki,<br />
hagyjál engem békén, ne taníts engem szerelmeskedni, most a film érdekel.<br />
Ica jót nevetett rajta, nem vette sértésnek.<br />
Egyre kevesebbet voltam otthon, csajozni kezdtem, de a Jácint téri haverokat<br />
se hagytam el.<br />
Hetedikes koromban loptam az ABC-bôl. Anyám szoliban volt, engem<br />
már elengedtek a boltból, amikor hazajött. Betettem egy csokoládét a belsô<br />
zsebembe, egyet meg a nadrágom zsebébe. Motoztak, mondtam, hogy<br />
engem ne tapogassanak, és kiraktam az egyiket. Borzasztó érzés volt. Utána<br />
elvert az anyám, nádpálcával, fakanállal, napokig viseltem a nyomát.<br />
Egyszer – már nem tudom az okát – az anyám végigrohanta a telepet<br />
fakanállal a kezében. Vagy nem tanultam, vagy Lóriékkal voltam… lényeg<br />
az, észrevettem, ahogy anyám rejtegeti a fakanalat. Mint a tûz, pattantam,<br />
irány a szomszéd. Mondtam, hogy védjenek meg. Anyu bejött, kiverte a<br />
palávert, de tudtam, ha hazaérek, meg fog ütni. Nem sírtam. Nem sírtam,<br />
mert azt akartam, hogy üssenek tovább. Olyankor mártírnak éreztem magamat,<br />
mert álltam a verést.<br />
Én tudom, hogy mindenféle önmarcangolás, kisebbrendûségi érzés ellenére<br />
nem találtam meg az énemet. Akiket megismertem, idôsebb férfiakat,<br />
a fene tudja miért, egyiket se tudtam volna apámnak elképzelni.<br />
Azért vagyok alkalmatlan az apai szerep eljátszására: mert soha nem tudtam<br />
meg, mi az apa. Csak annyit tudtam, annyit neveltek belém, hogy én<br />
több akarjak lenni. Ha megnôsülök, a családomnak fogok élni. A gyerekeimet<br />
tisztességgel fel fogom nevelni, azt akarom, hogy boldogabb legyen<br />
a gyerekkoruk, mint az enyém.<br />
Vonzódtam a családunkhoz eljáró idôsebb férfiakhoz. A felnôttek között<br />
jól éreztem magam. Szerettem a nagynéném férjét. Talán apám helyett<br />
apám lehetett volna, meglátta bennem, hogy érdeklôdöm az elektronika<br />
iránt. Volt egy szakasz az életemben, amikor az ô szakmáját szerettem volna<br />
megtanulni. Megcsináltatta velem az elsô detektoros rádiómat.<br />
Vonzott az a szakma, még inkább az autószerelés. Az, hogy orvos legyek,<br />
rég eltûnt a vágyaim közül. Sportoló is szerettem volna lenni, nagyszerû<br />
érzés, ha valaki ki tud emelkedni a többiek közül. Aztán színész…<br />
hatodikban színdarabot csináltunk, én voltam a király, aki kitagadja a leg-<br />
67