Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK I.
kor éppen erre hajtottam. Sok problémám volt magammal, nem mindig az
jött ki a dologból, amit szerettem volna…
Aztán ezen a munkahelyemen is összevesztem a fônökömmel, pedig ez
volt az elsô hely, ahol annyi idôt töltöttem el, hogy megszoktak a munkatársak.
Simlis dolog miatt, kéz kezet mos alapon, egy kinti munkahelyrôl
pályázott egy emberke az én munkámra. Ô is kocsira akart kerülni.
A fônök levett a kocsiról, átsorolt egy brigádba, ahol jóval kevesebbet
kerestem, és ráadásul a jármûpénzt se kaptam meg. Segédmunkás lettem,
kilenc húszas órabérrel.
Addig sem csak kocsit vezettem. Közben dolgozni is kellett, huzalokat
fektetni, csöveket felrakni, vésni, szóval mindent, ami ilyen helyen van.
Annyi könnyebbségem volt, hogy egy órával hamarabb fejeztük be a
munkát, mert menetlevelet kellett írni satöbbi. Úgy gondoltam, hogyha
gépkocsivezetô akarok elôbb-utóbb lenni, jó ugródeszka ez a munkahely.
Éppen megfelelô alkalom volt a fônökömmel összejött zûr.
Ôsszel átmentem a MÉK-hez, de csak négy hónapot dolgozhattam,
mert bevittek katonának.
Az elsô sorozáson már panaszkodtam a májamra… Megvizsgált az
orvos, és megnyugtatott, á, fiatalember, maga nagyon egészséges, ilyen
katonákra van szükségünk. Észrevették, hogy meg szeretném úszni a
katonaságot… Aztán még kétszer voltam sorozáson, és tudtam, be fognak
vinni.
A MÉK-nél arcüreggyulladást kaptam, egy hétig kórházban feküdtem.
Akkor ismertem meg a leendô feleségemet. Minden vizsgálatot megcsináltak
velem, és akkor mondták, hogy sportszívem van, meg egy ujjnyival
nagyobb a májam.
A fôorvostól kérdeztem, hogy nincs-e nekem rákom – nem voltam kitartó
emberke, sokat mentem az orvosokhoz, részben, mert kétoldali munkaundorom
volt, részben meg, ha kivizsgáltak az orvosok, akkor megnyugodtam
– hiszen gyerekkoromtól féltem a ráktól. Hogy ötéves koromban
megnôtt a fütyülôm… hetedikes koromban annyira fájt a vesém,
hogy gennyeset meg véreset pisiltem… aztán tizennégy éves koromban
egy hatalmas csomó nôtt a lábamon. Azt hiszem, focizás közben meghúzódott
valami izom vagy ín, marhára fájt, de aztán ahogy jött, magától elmúlt.
Pedig a családban senkinek nem volt rákja, csak a dédnagyanyámnak.
Neki a hashártyájával volt baja.
Sokat hallottam a rákról, marhára érdekelt, furcsa dolgokat váltott ki
belôlem, mert olvastam egy cikkben, hogy ez a huszadik század pestise.
Én bámilyen betegségben inkább meghalok, csak ne rákban. Emlegettem
is, inkább meghalok kétoldali impotenciában, mint tüdôrákban… vagy hererákban.
Lehet, hogy a csomó is befolyásolta, de az a megerôltetéstôl volt.
Egyszer egy idôs ember azt mondta, hogy a dohányzás két-három éven
belül tüdôrákot csinál. Én arra gondoltam folyton, hogy mire tizennégy
83