Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK I.
azonban jobban kellett volna tanulni. A tanárok elkönyvelték, hogy nem
vihetem sokra. A képességeimhez mérten túlzásokba estem; orvos, színész,
sportoló, elektromûszerész, autószerelô! Autószerelônek jelentkeztem,
de csak három gyereket iskolázhattak be, nem vettek fel. Akkor jött
kapóra az illetô. Óriási felhajtást csinált, aztán mondta, hogy a szakmunkástanuló-intézetben
számomra is van hely. Némi köze volt a jármûvekhez,
így jármûszerkezeti lakatosnak jelentkeztem.
Bejárós lettem. Reggel a négy óra ötvenessel mentem, de hogy három
év után dolgozni kezdtem, és a telepre kerültem, már négy harminckor indult
a vonatom. Nagyokat aludtam volna, iszonyú ennyire korán felkelni.
A középsuliban egy kôbányai gyerekkel állandóan zûröztem, de egyébként
szerettem abba az iskolába járni. Sok közös programunk volt, jártunk
a Déryné Színházba, Metró-, Illés-, Omega-koncertekre. Nem bántam,
hogy ezt a szakmát tanulom. Késôbb inkább szégyelltem, hogy mi akartam
lenni, és mi lettem. Volt egy életcélom is már akkor: megszerezni a jogosítványt!
Itt is kettes magatartásom volt. Tornából ötös voltam, a tornatanárokkal
mindig jó viszonyom alakult ki. Egyszer nem kaptam meg testnevelésbôl
az ötöst, de csak a magatartásom miatt. A többi tantárgyból rendszerint
egy jeggyel rosszabbat adtak a magatartásom miatt. Ez sokszor elkeserített.
De végül sikeresen elvégeztem az iskolát, egész jó, bár rettentôen változó
eredménnyel. Ennek megvolt a hátránya. Második végén átmehettem
volna motorszerelônek, de az átlagom miatt nem vettek át. Pedig akkor
közelebb lettem volna a célomhoz! Végzés után aztán nem sokáig dolgoztam
mint fiatal segéd, annak ellenére, hogy a telepen elég jó kollektívába
kerültem, és a csoportvezetô rendesen viselkedett velem. Alig
egy év múlva munkahelyet változtattam, az itthoni gyárba jöttem át.
Hogy miért, mi volt az oka – nem tudom elfogadhatóan megmagyarázni.
Rendkívül hamar tudtam szerelmes lenni. Emiatt súlyos csalódásaim
voltak, lehet, ez vezetett oda, hogy elkeseredésemben egyre gyakrabban
önkielégítettem. Feledni próbáltam azt a lányt, akiben csalódtam,
és ha önkielégítettem, akkor úgy éreztem, hogy az enyém lett.
Volt, hogy tanóra alatt is elélveztem, az én módszeremmel ez nem volt
nagyon nehéz. Mások nem is vették észre. Összeszorítottam a lábamat,
koncentráltam és kész.
A vonaton, a tanulókocsiban rengeteg fiú és lány utazott. Szolidabbak
is, vagányabbak is. Soha nem vettem észre, mindig mások hívták
fel a figyelmemet arra, hogy ki az a lány, aki szerelmes belém. Én mindig
olyan után törtem, aki elérhetetlen volt. Illúziókat kerestem.
Egyszerûen nem tudtam leszállni a földre. Megfogadtam, hogy nagyon
sok lánynak össze fogom törni a szívét és azt hiszem, ezt teljesítettem.
71