Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
ket vágtam ki, és ráírtam, hogy drága anyukának, és beraktam a párnája
alá, vagy takarítottam, megtisztítottam az ablakot. Nem bírtam ki, ha
egyedül vagyok, ne csináljak semmit. És anyám is tudta, hogy amíg vásárol,
meglepetést készítek neki. Mindig hozott valami dugi kaját, és titokban
felrakta a szekrény tetejére. Aztán mondta, á, de szép tisztaság van itt.
Mindig ott ültem az ágyon, és mondtam, hogy kitakarítottam neked, hogy
örüljél. Akkor nagy puszi, minden, és mondta, hogy a szekrény tetején
van neked is meglepetés. A lakás dobozokból állt, föltornáztam magamat
a szekrény tetejéig, és ott volt tíz deka parizer, vagy tíz deka kolbász, egy
narancs, aztán, hogy lehoztam, együtt megkajáltuk. A fôbérlô meg állandóan
hallgatózott, nem bírta elviselni az ilyen dolgokat. Olyan suttogva
kellett ezért beszélnünk, hogy egészen megszoktam gyerekkoromban; az
intézetben aztán hangos lett minden. Mindig a paplan alatt beszélgettünk
anyámmal. Ô ott cigizett is, és kifújta a füstöt, én meg beszívtam. Jókat röhögtünk.
Vicceket mondtunk egymásnak, és ha hallottuk hogy recseg a
padló, akkor tudtuk, hogy jön a fôbérlônô, és mire benézett, teljesen úgy
tettünk, mintha aludnánk. Akárhányszor hallotta, hogy valamit csinálunk,
akkor benézett.
Anyámnak rengetegen udvaroltak, de mindig én lôttem le a kapcsolatait.
Nyaranként Balatonfüreden voltunk, mert anyámnak élt ott egy barátnôje.
Egyszer vele együtt elmentünk egy eszpresszóba, és felkérték táncolni
anyámat is, Anna nénit is. Hamarosan látom, hogy a férfi megfogja
anyám seggét. Felüvöltöttem, elkezdtem kiabálni. A pasin fehér ing volt,
én meg meggylevet ittam. Elkezdtem rugdosni a lábát, hogy azonnal engedje
el anyámat, meg locsoltam rá a meggylevet. Leállt a zene, én meg ott
üvöltöztem, mint egy boszorkány. Másnap, életemben elôször és utoljára,
verekedtem az anyámmal. Reggel fölébredtem, ült a fotelban. Tízéves voltam
már. Állati gyûlölködve nézett rám. Nagy, zöld szemei voltak, csak
úgy villogtak. Akkor már éreztem, hogy készül valami. Leültem vele
szemben, a másik fotelba. Felkapott egy hamutálat, és hozzámbaszta, de
nem talált el. Visszavágtam. Erre felállt, én meg elkezdtem húzni a haját.
Ô pedig vert. Teljes csendben két-három percig vertük egymást. Aztán
visszaültünk a fotelba. Még félóra csend volt. Aztán megbeszéltük, hogy
milyen hülyék vagyunk. Valami olyant mondott nekem, hogy te kis hülye,
nem nyomorognánk, nem kellene albérletben lakni, és hogy ô van olyan
emberismerô, hogy nem menne olyanhoz férjhez, aki nem szeretne engem.
Akkor lehetne apám is. Mondta, hogy nem magáért menne férjhez,
hanem, hogyha meghal, akkor ne kerüljek intézetbe.
Nagyon szerettem játszani, meg az anyám is nagyon szeretett. Csodálatosan
játszottunk. A lakás elképesztôen kicsi volt, rá voltunk szorulva,
hogy szellemi játékokat csináljunk. Emlékszem, volt egy mese. Úgy szólt,
hogy van egy pók. Ez a pók a kályhában lakozik. A szobában sok rácsos
ágy van, és két gólya mászkál közöttük. Az egyik azt mondja, hogy jé, ott
18