Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
nélkül jött, aztán a mosdóban kifestette magát. Ilyenek a sörözôben
voltak a legkevesebben. Azt a heteroszexuálisok és biszexuálisok látogatják.
A sörözôbôl nyíló nagytermet, ami nem annyira eldugott, az
éles homokosok szállták meg. A sörözôbe tévedôket onnan lehet mustrálni
és viszont. Oda az utcáról is belátni. A kistermet, ha valaki nem
ismeri a vendéglôt, nehéz fölfedezni.
Ismerek néhányat, akik rendszeresen járnak be a vendéglôbe. Évtizedek
óta. Lumpen elem nemigen van köztük, inkább hivatalnoki, tisztviselôi,
középvezetô értelmiségi körökbôl valók. Ma már nehéz valakit a
külseje után megítélni, de a viselkedésükbôl lehet következtetni. Akikkel
beszélgettem – mert késôbb szívesen voltam velük –, értelmes emberek
voltak. Az asztaltársaságok is az értelmi szinteknek megfelelôen alakultak
ki. Engem maximálisan tiszteltek, egynéhány kivételtôl eltekintve nem
kezdtek ki velem. Akkor is nagyon szolidan, finom formában.
A legkirívóbb eset közvetlenül az odakerülésem után történt. Még senki
sem ismert. A söntés és a nagyterem között álltam, s néztem, mi történik
bent. A mosdóból jött egy fiú, megállt a hátam mögött, és simogatni kezdte
a fenekemet. Nem is éreztem, abból vettem észre, hogy a teremben minden
szem rám szegezôdött. Villámgyorsan cikáztak bennem a gondolatok.
Mit kell most csinálni? Ha annyiban hagyom, vagy szolid formában utasítom
vissza, az nem lesz elegendô példa. Meg kellett elôznöm a késôbbi
zaklatást, molesztálást. Elveim ellenére látványosan szájon vágtam. Elnézést
kért, és visszament az asztalához. Kiderült, hogy éppen nem volt rajtam
a fehér köpeny, amiben a vezetôk szoktak lôdörögni. Ettôl kezdve
senki nem inzultált.
A személyzetbôl – tudomásom szerint – senki sem volt homoszexuális.
Közvetlen kapcsolatban a pincérek voltak velük, de biztos, hogy egyik
sem volt az. A személyzet többsége nem érintkezett a vendégekkel. Persze,
van esély arra is, hogy néhányan azért jöttek erre a helyre, hogy homoszexuálisok
között legyenek.
Egyszer fiatal fiú jött be, lerítt róla, hogy homoszexuális, nem strici.
Huszonéves volt, vékony csontú. A kisterembe ült, közepesen piásan. Kólát
rendelt és valami zsíros ételt. Megette és ivott három vagy négy féldecit.
Mámoros hangulatba került. Itt nem szeretik, ha valaki részeg. Ezért
nem nagyon foglalkoztak vele, pedig nagyon el akarta adni a testét.
No, ez a fiú bezsírozta a száját az ételmaradékkal, letolta a nadrágját és
beleült a kólásüvegbe. Közben fennhangon magyarázott. A vendégek nem
akarták észrevenni, elzárkóztak tôle. Megkövültek, megdermedtek. Az
egyik pincér odament, elôbb rendre utasította, majd kidobta az utcára,
üvegestül együtt. A rendôrséget nem hívtuk ki. Soha nem hívtuk ki, jöttek
maguktól. Korábban unos-untalan értesítették ôket, de én nem engedtem.
Csak egyszer, amikor nagy verekedés tört ki. De ezt sem a homoszexuálisok
kezdték, s nem ôk voltak a résztvevôi. Nekem sem kellett sosem
288