Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK II.
lamit összehozok… Soha nem voltam aktív férj. Láttam embereket, hogyan
táncolnak, és hogyan csókolják meg a másikat…
Minden közösségben másnak kell lennem – rájöttem, ez így nem jó. Én
mindig társasági ember voltam, nyüzsögtem, szerveztem. A nyüzsgés célja
az, hogy társak legyenek körülöttem, hogy elfogadjanak. De rendszerint
én voltam a csoport látszólagos vagy tényleges feje, így hiába akartam
bent lenni a csoportban, valahogy a perifériára szorultam. Szerencsémre
ezt akkor nem vettem észre. Nincs olyan gyerekkori barátom, akivel a mai
napig megmaradt volna a kapcsolatom. Középiskolaiak sincsenek. Az
egyik gyerekkel ma találkoztam, mondja, a stílusomat nem szereti. Igaz, ô az
egyetemen is zseninek tartotta magát. Megkérdeztem, miért utál. A stílusodat
nem szeretem, mondta. Csak akkor barátkozott velem, amikor érdek
fûzte hozzá. Mert valamit el tudtam neki intézni, utánajártam a dolgainak,
mindent megcsináltam helyette. A fônökömnek is mondtam, szerintem
azért szeret, mert kell neki egy mindenes, udvari bolond. Világos. A másságom
soha nem volt jó. Nem fogadtak be a korábbi munkahelyeimen
sem, nem hallgattak rám. Sok dologra másként reagálok, mint az emberek
többsége, másként állok a szakmai problémákhoz, s emberibb vagyok a
beosztottjaimhoz. Mások az értéknormáim, és látom, hogy ez zavarja a körülöttem
lévô embereket.
Kérdés, hogy pozitív vagy negatív hatással volt-e rám a családom. Sokak
szerint elvesztettem az egyéniségemet. Lehet, hogy a feleségem közelében
azt az egyéniséget mutatom, amit ô vár el, máshol meg mást. De
húszéves korom óta meg is változhattam. Például az egyik fônököm az étkezésemre
tett megjegyzéseket: „milyen jó étvággyal eszel”; azóta a társaságban
úgy teszek, mintha mindig a hasam körül forogna a világ. Rájátszom.
Mûsorozok, közben meg nagyon jól elvagyok szalonnán. Ha ez
tetszik neki, miért ne? De már kezd nagyon-nagyon fárasztó lenni. Bennem
– sokan mondták – az ilyen tulajdonságok voltak vonzók. A feleségem
szerint is. De azért mindenki maga felé terelgette az életemet.
Az elsô fizetésem után vásárolni mentem a városba – akkor szedett
föl az elsô fiúm, Karola. Addig kamaszkori játékokon kívül nem mentem
bele valódi homoszexuális kapcsolatba. Felmentem Karolához, de
soha nem kívántam a testét. Úgy mentem föl, hogy nem is sejtettem, mi
lesz ennek a vége.
Pesten húzott be a csôbe. Szövegelt, milyen szép vagyok, meg minden.
Elvitt a lakására. A nadrágövemen egy fityegô volt, azt is megdicsérte,
hogy milyen helyes a pofám, a szemem – mindenki szerette a
szememet –, és bumm, lehúzta a sliccem. Beszarok – most mi lesz? Én
nem csináltam semmit, csak feküdtem, és figyeltem. Életem elsô lányánál
aktív voltam, de Karolánál már nem. Olyanformán csinálta, hogy jó
241