Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK II.
ápolónôhöz. Ide, oda. Az ápolónô nem tudta, hogy mi egyébként is
együtt vagyunk. Akkor se derült ki számára, amikor hármasban szeretkeztünk.
Volt bennem rejtôzködô ösztön, és valami infantilitás. Amikor
neki vagy nekem eszembe jutott, hogy most egy nôvel vagyunk, nevettünk
rajta. Miközben ô elölrôl és én hátulról, vagy fordítva az ápolónôvel,
s közben megsimogattam a hátát vagy ô az én fejemet, röhögtünk, mint
két gyerek. Neki volt egy külön barátnôje, akit a külvilág számára tartott.
Ezért ment szét a kapcsolatunk. Persze, elég nagy volt a mûveltségbeli
különbségünk is, egyre kevesebb közös szórakozásunk volt, én egyre többet
voltam a fôiskolán. Elkezdtünk vitatkozni, veszekedni, egyre több bajom
volt a logikájával, az agyával. Neki meg velem. Aztán befejeztük,
elég csúnyán. Hat vagy hét évig nem köszöntünk egymásnak, végül
most, nemrégen találkoztunk, és beszéltünk vagy négy mondatot. Kibékültünk.
Ez a szakítás még nem viselt meg. Hanem a következô.
Egy sráccal találkoztam a május elsejei felvonuláson. A feleségjelöltjével
sétált. Ezt a jegyességdolgot nem is értettem igazán, hiszen közben
a rajongásig engem szeretett. A lány mindent tudott rólunk. Tudta, hogy
az övé a srác, hogy nincs az a nô, aki el tudná venni tôle. S azt is, hogy
nincs meg a bátorság a fiújában ahhoz, hogy végleg egy férfit válasszon.
Jó egy évig voltunk együtt. Teljesen frigiddé tett. Állandóan gyilkoltuk
egymást, aztán én a tanulásba menekültem, megpróbáltam elfoglalni
magamat. Szinte megszûnt a szexualitásom. A munkám szinte szexuális
kielégülést adott. Egy olyanfajta kielégülést, kifáradást, ami mindent
pótol. Aztán még tanúként résztvettem a srác esküvôjén; jellemzô, hogy
a Három Szívben volt az ebéd. Itt borultam ki elôször. S ettôl a pillanattól
kezdve vállaltam nyíltan a homoszexualitásomat. Legalábbis
magam elôtt. Akkor, az esküvôn tudtam meg, hogy a srácnak van még
két fiúpartnere, akik úgyszintén kiborultak. Még néhányszor találkoztunk,
de hol eljött, hol nem. Én olyan vagyok, hogy Debrecenbôl
pontos idôre elmegyek Pécsre, vagy Gyôrbôl Egerbe, de ha a másik nem
érkezik meg, berágok. Ez hülye érzékenység. Ô többször nem jött el – s
kiderült, hogy mindig mással volt. Én meg húztam-halasztottam a szakítást,
miközben tudtam, hogy semmi értelme.
Tudtam, hogy nem lehet tovább hülyíteni magamat azzal, hogy van valakim,
miközben nincs senkim.
Aztán jött a harmadik hosszabb kapcsolatom. Ez a srác mindent megcsinált,
bevásárolt, grillcsirkét vett, takarított, mosott. Na nem! – a francba
vele. Erre vannak a nôk! Nekem olyan partner kell, aki önálló személyiség,
aki nem áldozza föl magát értem, s ezt késôbb még a fejemre is olvassa!
Ez olyan lett volna, mint egy házasság: egyik a másik árnyékában.
Egy ideig együtt éltünk. Az utolsó fôiskolai évben átmentem egyéni levelezônek,
hogy keresni tudjak valamennyit. Az életmódváltozás eltüntette
299