Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
G ÉCZI JÁNOS<br />
„Hatéves koromban sokszor játszottam papás-mamást. Nagyon szerettem<br />
együtt lenni a lányokkal. Anyámék elôl mindig elbújtunk, és én nagyon<br />
lényegre tapintó voltam. Azután beteg lettem, a szüleim azt hitték,<br />
hogy már meg is haltam. Késôbb mesélték: De jó, hogy megmaradtál, pedig<br />
már felkötöttük az álladat. Ez a betegség hozta ki belôlem a buziságot.<br />
Attól fogva éreztem, hogy különbözöm a fiúktól. Elôször nem zavart, kamaszkoromban<br />
rémültem csak meg. A bátyám kérdezte, hogy hát te mikor<br />
lettél ilyen, mikor mindened megvan?<br />
Azt hiszem, ennél a nagy betegségnél megsérülhetett az idegrendszerem.<br />
A famíliában mindenki tudja, hogy buzi vagyok. Nem tôlem, mert én<br />
ilyesmirôl nem szívesen beszélek. Anyám se beszélt róla, amíg élt, szegénykém,<br />
analfabéta volt. Szerintem azt sem tudta, mi az, hogy homoszexuális.<br />
Azt gondolom, apám sem tudja. Ha sejti is, nem sokat tudna<br />
hozzászólni, két osztályt végzett. A családban mintha hallgatólagos megegyezés<br />
lenne: senki nem említi ezt elôttem. Onnan gondolom, hogy a hátam<br />
mögött beszélhetnek errôl, mert múltkorában az unokaöcsém<br />
megkérdezte: Bácsikám, igaz, hogy te buzi vagy?<br />
Bár, ahogyan elképzelem, apám élete is ilyen lehetett. Kupec ember lévén,<br />
járta a világot, mindenhol megfordult. Mindig férfiakkal, fiúkkal volt.<br />
Szóval, tizennégy éves koromtól kezdtem megváltozni. Visszahúzódó<br />
lettem, kerültem a szexis témákat, gyakran elpirultam, anyám szoknyája<br />
mögé bújtam. Hiába küldött szórakozni, nem mentem.<br />
Amikor leszereltem a katonaságtól, kezdtem udvarolni. Még akkor sem<br />
voltam tisztában a bajommal… Egy szerencsétlen véletlen hozta ki. A<br />
menyasszonyommal mentünk az utcán éjszaka, amikor elsodort egy oldalkocsis<br />
motorkerékpár. Két-három percre elvesztettem a látásomat, ott<br />
feküdtem az útpadkán. Kérdezte a menyasszonyom, hogy hívjon-e mentôt.<br />
Mondtam, hogy ne, bár nem láttam. Aztán hazakísért a munkásszállásra.<br />
Biztos nincs semmi bajod? – Nincs.<br />
Reggel felkeltem, elindultam mûszakba. Akkor vettem észre, hogy a lábam<br />
felhorzsolódott. Dolgoztam, de délben az ebédlôben összeestem. Ínszalagszakadásom<br />
és agyrázkódásom volt. Két hétig voltam a klinikán.<br />
Akkor már éreztem, hogy nem szívesen járok a kislánnyal, el sem akarom<br />
venni. Idegenkedtem a nôsüléstôl. A haverjaim megnôsültek, én egyedül<br />
maradtam. Sokat bolyongtam. Augusztus huszadikán avatták a város új<br />
vasútállomását. Nagyon tetszett az épület, minden helyiségét bejártam.<br />
Többször lementem a vécébe is, hugyoztam. Akik ott ôgyelegtek, azt hihették,<br />
valamiért ácsorgok. Pedig engem nem érdekelt senki. Összegyûlt<br />
ott három-négy meleg gyerek, megismerkedtek velem, de akkor még nem<br />
tudtam, mit akarnak. Arról vitatkoztunk, hogy hány aluljáró van a városban.<br />
Nem emlékszem mindegyikre, erre megmutatták, melyik hol van. Leültünk<br />
a fûre, s elkezdték macerálni egymást. Nem érdekel, gondoltam,<br />
276
Change language