Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
a zokni ráfagyott a lábunkra. Mindenki reumás lett, állandóan jajgattunk
idôjárásváltozáskor. Volt olyan nevelô, aki nem nagyon nézett ránk, így
sokszor háromnegyed tízig az udvaron voltunk.
Három óra alatt meg lehetett volna a másnapi leckét tanulni, de inkább
olvastunk, rajzoltunk. Olyan padokban ültünk, mint az iskolában. Nem a
pavilonunkban voltunk, hanem a központi helyen, ott volt az ebédlô, az
iroda és a tanuló. Abban délelôtt az alsósok tanultak. Sokszor rossz volt ez
az állandóság. Volt egy Bácsi nevezetû nagy, dagadt nevelô, ha ô tartotta,
jó volt nagyon – mindig történelmet akart tanítani. Elkezdte mondani a
leckét, de üvöltve, és mindig ugyanazt a leckét mesélte az évek folyamán.
A honfoglalást. Aztán lassan lekókadt a feje, és elaludt. Sokat cikiztük. Ha
felébredt, akkor gyorsan bezártuk a könyvbe az égô cigarettáinkat. Az
egyik srác tudott trombitálni, ô kimondottan megijesztette a Bácsit. Véletlenül
belefújt a trombitába. Bácsinak óriási hasa volt, és velünk masszíroztatta
a lábát. A kisebbekkel meg a fejét simogattatta. Egyszer a fiúknál láttam
a tanórán, hogy két kisfiú az asztal alatt masszírozta a lábát, egy meg
a fejét simogatta. Bácsi szerencsére soha nem verekedett. Inkább csak ordított.
Odaállította a szekrény mellé a bûnöst, ô meg a szekrényt rugdosva
üvöltözött.
Pompás közösség volt. A balhékat közösen csináltuk. Volt olyan, hogy
rázártuk a nevelôre az ajtót, és eldobtuk a kulcsot. Kénytelen volt kiugrani
az ablakon. Az elsô emeletrôl. Kirohantunk, és leültünk az udvarra, hogy
ne tudjon nekünk szólni. Lestük, mikor fog a fehér köpenyében kiugrani.
Annyira nevettünk, hogy rendszerint bepisiltem. Akkoriban a nevetéstôl
általában bepisiltem. Volt olyan, hogy felültünk a cseresznyefára, és nem
szóltunk Marás Banyának, pedig alattunk állt. Nagyon vaksi volt, a fa
alatt elhaló hangon mondogatta, hogy halló, csoport, halló, csoport. Vele
nagyon kibasztunk. Adriennel elhatároztuk, hogy mi leszünk a Zöld Plazma
és Társa. Elraktuk a kulcsát, és amikor már agyonkeresett mindent, de
nem találta, és tök hullán leült egy padra, akkor egy feltûnô helyre raktuk
a kulcsát, és ráírtuk, hogy „Zöld Plazma és Társa”. Aztán megbeszéltük,
hogy fejbe vágjuk partvissal. Mindezt mind azért csináltuk, mert nem engedett
megnézni egy éppen akkor sugárzott folytatásos tévémûsort. Pont
akkor lépett ki a nevelôi vécébôl, amikor repült a partvis, úgyhogy jól fejbe
lett kólintva a nô. Nem lett semmi baja. Mi el tudtunk futni, úgyhogy
nem jött rá a tettesekre. Mire felérkezett az emeletre, addigra már tettettük
az alvást. Utána lement. Erre felfújtunk egy gumikesztyût, mézbe mártottuk,
és felkötöttük a klotyója fölé. Ráírtuk, hogy Zöld Plazma és Társa. Ott
csöpögött. Mikor már teljesen hülye lett tôle, feljött, de mi ismét aludtunk.
Aztán egy csizmát kívül-belül összesároztunk, és amíg nem volt a szobájában,
az asztalokon lévô iratokra tettük. Erre összehívta a csoportot, és
mondta, hogy álljon fel Zöld Plazma és Társa. Felálltunk, mire elkezdett
röhögni; nem volt egészen ép.
30