Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
leszek itt, akkor abban bízom, hogy majd egyetemre járok. Mozgássérültekkel
akarok foglalkozni. Nem lesz rá idôm, de hiányzik majd Zsolt, a
kapcsolatunk egész szürkesége. Annak ellenére, hogy tönkrement a viszonyunk,
néha találkozunk. Megbeszéltük, miért vagyok vele frigid. Nagyjából
arra lyukadtunk ki, hogy én nem is akarok más lenni, nekem jó ez az
állapot. Zsolt szerint én soha nem szerettem, szerinte viccet csinálok az
életbôl, egész életemben linkeltem, és kisebbségi komplexusokat fejlesztettem
ki benne. Zsolt teljesen hülyén fogja fel az életet. Mindent azzal magyaráz,
hogy mit analizáltak ki belôle. Az egészet untam, és nem szerettem
vele lenni. Viszont egyedül se tudok lenni. Ez a kettô nekem sosem
ment. Ha soká voltam valakivel, akkor szerettem volna egyedül lenni. Nehéz
eldönteni, hogy emberekkel akarok-e lenni vagy sem. Zsolttal is így
vagyok, nem tudom, hogy együtt legyünk-e vagy sem. Már megmondtam,
hogy többet nem fekszem le vele, de szerinte ez nem baj, akkor legyünk
jóban. Én viszont úgy nem leszek jóban. Minden áldozatra képes,
csak kedves együttlétekre gondolt, az se érdekli, ha nem fekszünk le, csak
vele legyek.
Egyébként is Zsolt, Péterrel együtt, állandóan analizált. Ha együtt voltunk,
mást nem csináltak, csak engem analizáltak, elmondták, hogy melyik
tulajdonságom miért rossz, ez hová fog vezetni, és hogyan kell megfognom
a kést. Összebalhéztunk, végül már semmire sem emlékeztem,
összezavartak, és kirohantam az utcára. Ezért sem volt jó velük lakni. Idegesítettek.
A sok hülye beszélgetés. Frigid emberek, tele kielégületlen vágyakkal,
és abszolút nincsenek tisztában azzal, hogy nekik kielégítetlen
vágyaik vannak. Olyan korlátok között élnek, hogy képtelenek észrevenni
saját betegségüket, vágyaikat.
Egyszer sebes volt a lábam, és mindig a szomszéd néni kötözte be. Ô
kérdezte meg: „Mi lesz magával, ha én elutazom, ki fogja itt magának bekötni
a lábát?” Mikor azt mondtam, hogy a szeretôm, mindenki felháborodott.
Mindenki az elfojtottságát látja abban, ahogy én viselkedem. Rettenetesek
az emberek, nem bírom ôket elviselni. A munkahelyeken is hülyék
vannak, de azért nem ilyen pitiánerek.
A kábítószerek is nagyon hiányoznak. A második kaparásom után is
azért voltam öngyilkos. Elôször akkor próbálkoztam öngyilkossággal, mikor
Amerikából visszajöttem. Mert ha az ember sokáig szív kábítószert, és
én Amerikában egyfolytában ezt csináltam, aztán hazajön, és itthon nincs
se fû, se semmi, akkor egy másfajta világot alkot, mint az a hamis kép,
amit a kábítószerek adtak, és a színes kábítószeres világnak a hiánya
rettentôen rossz. Elôször negyven Seduxent és húsz Mellerilt vettem be.
Másodszor nem anyám vette észre, hanem Dénes. Akkor kapott észbe,
mikor náluk voltam, és leestem a gyûrûhintáról. Jött a mentô, bekötötték
a berepedt fejemet, aztán elvittek. Irtó nagy jelenetet csinált. Felkapott a levegôbe,
és nem engedett el, azt üvöltötte az orvosoknak, ezért a lányért
138