Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK II.
aztán felmentünk a lakására. Megadta a párizsi címét, mondta, hogy olaszul
levelezzünk, mert én jobban tudom ezt a nyelvet. Aztán úgy havonta,
kéthavonta jött, olyankor nálam lakott, sokszor a cuccait is nálam hagyta.
Aztán egyszer házkutatás volt nálam. Valaki följelentett. Olyan dolgokat
találtak, amirôl sejtelmem sem volt. Orgazdaságért és a járulékos
ügyekért ismét leültettek, nyolc hónapot sóztak rám. A srácnak még írtam
levelet, aztán a barátjának is, de mind a ketten felszívódtak.
Pedig én nem akartam ráakaszkodni. Komolyabb dologra én nem is
gondoltam. Ígérte, hogy külföldre visz, ami állati jó lenne, hiszen családunk
vagyona Angliában van. Nagyapám ötvenhatban az összes ékszert, vagyont
oda tudta kivinni, aztán meghalt. Az anyám meg nem veheti fel, mert
ötvenhét óta gyámság alatt van, elfekvô intézetbe került nemrégen. Én is
priuszos vagyok, a nôvérem meg hiába él Dél-Amerikában, ránk se bagózik.
Ha kimehetnék, az állampolgárságot biztos rögtön megkapnám, annyi
pénzem van kint. Annak a pénznek már a kamatjából is meg tudnék élni!
Az olaszozás is hirtelen kezdôdött. Majdnem elütött egy kocsi, egy állati
jóképû, csinos, fekete srác vezette. Akkor még egyáltalán nem tudtam
olaszul, csak annyit, hogy csaó, pedig az anyám mindig idegen nyelveken
beszélt velünk, neki még annak idején nörsze is volt. A fiatal tag kézzellábbal
magyarázott. Egyébként az olaszok, akik csajozni jönnek hozzánk,
buták. Olaszul is csak hadarnak, nemhogy más nyelvet beszélnének! Én
meg beültem a kocsijába, és elvittem a BNV-re. De elôtte beugrottam apám
újságíró barátjához, kértem tôle szótárt.
Késôbb egy este a barátnômmel lófráltunk, és megismerkedtünk egy
magyar és egy osztrák sráccal. A magyar strici volt: tetszettem neki, tetszhettem
is, nagyon szép voltam. Felmentünk a strici lakására, és éjszaka négyesben
jóba lettünk. Aztán a sráccal elkezdtünk együtt járni, bevitt a belvárosi
életbe. Ott már több olaszt láttam, nálamnál jóval butább és csúnyább
lányokat, akik bundákat és ékszereket kaptak. Az aranyláncokról
legtöbbször kiderült, hogy hamis. De a bundák akkoriban már nagy értékek
voltak.
A strici, amikor megtudta, hogy komolyan kezdem csinálni a dolgot, és
hogy már több visszatérô vendégem van, kirúgott. Alapjában véve utálta
azokat a lányokat, akikbôl megélt. És ô bennem nem a kurvát kereste. Azt
akarta, hogy komolyan legyünk egymáséi, s nem volt hajlandó elviselni,
hogy mások is megismerjék a testemet. Holott ô minden futtatott lányt
megismert úgy is.
Bizony, tizenhat éves voltam, mikor a stricimmel összevesztem, aki lehetett
úgy huszonhat-huszonnyolc. De a teste fiatalabbnak tûnt.
Soha nem adta kölcsön a lakását. Sôt, nekem még fiúkat se hajtott fel,
mint a többieknek. A strici nem minden esetben hajtja fel a hímeket: sokszor
a lány szedi fel a krapekokat, és elmennek vagy az egész éjszakára,
vagy egy-két órára.
309