Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK I.
Van egy csomó rajzom, amit parkánosan csináltam, de a többieket széttéptem,
a Gracidintôl olyan szürrealista képeket lehet csinálni, hogy az
nem igaz. Teljesen földöntúli érzés, hogy idegen arcokat pontosan vissza
tudtam adni, olyanokat, hogy háromszemû ember, de halál naturálisan,
kirajzolva. Novellákat is írtam, de mikor leszoktam a narkóról, akkor öszszetéptem,
hogy ne emlékeztessenek az egészre. Többen mondták, hogy
nagyon jó novellákat csináltam. Ilyeneket írtam, hogy anya és fia szerelmesek
egymásba, mindez egy másik bolygón történik, és ôk háromszemûek
meg háromkezûek. A szerelmükbôl olyan gyerek születik, mint mi, emberek.
Teljesen megdöbbennek ettôl a szörnyszülöttôl. Jól kidolgoztam, de
széttéptem, amikor leszoktam a narkóról. Szerencsére jó néhányat meghagytam.
Egyet-kettôt. Ezek totál szétesôk, mint egy mély depresszióban.
Világos, vizes színek. Nem tudom, milyen voltam, mikor rajzoltam. Azt
tudom, hogy Picurnak volt egy ötlete, hogy rajzoljunk gyógyszeresen. Akkor
mindig elôre kiraktuk a festéket és az ecsetet, és valamit odakentünk.
Volt színlátásunk, de fogalmam sem volt, hogy milyen színekkel festek.
Nem tudtam visszaadni a látott színeket. Szóval a vizuált színek, meg a látott
színek azonosak voltak, csak mikor késôbb láttam, voltak mások. Csináltam
egy olyan képet, hogy lila a föld, sír, narkósan. Aztán kiderült,
hogy zöldnek csináltam. Végig úgy éreztem, hogy lilát festek. Az elôttem
lévô tárgyak színei nem változtak, csak azokéi, amelyeket elképzeltem.
Azt nem tudtam visszaadni, amit elképzeltem. Ha odaadtak elém valami
anyagot, akkor meg tudtam mondani, hogy ez egy piros anyag. Csak a
gondolatokban levô színeket nem tudtam visszaadni.
Az elsô bandában a tizennégybôl négyen az intézetben voltak, négy fiú.
Ôk állandóan felmentek a betegszobába, különbözô panaszokkal, és onnan
lopták a Parkánt, kartonokban. Egyszerre száz-kétszáz Parkánt loptak,
és ez egy hónapig is elég volt mind a tizennégyünknek. A vényhamisítás
nálam eléggé különösen ment, mert egészségügyi suliba jártam.
Állati becstelennek éreztem volna, hogy onnét lemásoljam. Soha nem hamisítottam
vényt. Egyszer láttam, hogy a vényt rosszul töltötték ki, de akkor
sem volt erôm kijavítani. Amikor kórházi gyakorlaton voltam, soha
semmit sem loptam. Ott volt a sok üres vény, meg gyógyszerek. Észre sem
vették volna. De ezt erkölcstelennek tartottam volna. Azt nem, hogy
gyógyszerezek, azt nem. A recepteket viszont mindig én váltottam ki,
mert valamit nekem is kellett csinálni, hogy benne legyek a gyógyszerügyben.
Három bandában voltam, plusz a keletis társasággal. De ôket nem számolom,
mert hozzájuk csak akkor mehettem, ha ôk is morfinosak voltak.
Józan állapotban meg sem ismertek. Éjjel tizenkettô-egy körül, tudtam,
hogy morfinosak, akkor mentünk ki, és ott kaptunk tôlük anyagot.
Ezek a bandák egymással párhuzamosan futottak, mindegyikbe egyidôben
jártam. A többiben a legfiatalabb voltam, csak az elsôben voltunk
43