Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
Egy kicsit meghökkentek, jó, hát ha így van, így van. Aztán elkísértük
ôket az állomásra, kérték, mondanák valamit. Mert én egy szót nem
mondtam… bennem leállt minden. Furcsának találták, hogy hallgataggá
váltam. Szerettem volna, hogy megértsenek, leüljenek és kikérdezzenek,
miért van ez, és miért nem akarom, akkor talán megmagyaráztam volna
tüzetesebben.
Etelka sírt, a nôvérem sajnálta, én is sajnáltam. Sárga voltam, szótlan, és
ôk elmentek a vonattal.
Aztán elmentünk a Jehova tanúja vénéhez, megmondtuk, hogy abszolút
megszûnt a kapcsolat. Ô ennek nagyon örült. Nagyszerû, megszûnnek a
problémáim.
Ez lenne az én problémám, de ott az Ilon, ôt is megpróbáljam a fejembôl
kiverni? Próbáltak megnyugtatni, ne csináljak magamnak gondot.
Azért szerettem volna Etelkát látni. Öngyilkosságokat mondott. Ismét
szóltam volna, olyan érdektelen volt minden, de gondoltam, majd elrendezôdik.
Reggel, ahogy pihengetek, anyám azt mondta, akkor megyünk a tanácshoz,
és a papírt, amit beadtunk, visszakérjük. Jól van, elmegyünk. Még heverésztem
az ágyon, arra vagyok figyelmes, hogy valaki jön az udvarba. Etelka
és az anyja. Etelka beszaladt a szobába: Itt vagyok! Mondom: ülj le! Mondta,
azért jöttünk, hogy elviszünk téged. Hát hogy képzeled ezt az egészet?! Úgy,
hogy gyere el velünk, jó levegô van, privát orvoshoz fogsz menni, meg fogsz gyógyulni,
gyere el, ne szakadjon meg a kapcsolat. Hát jól van, mit csináljak?
Jöttem-mentem, anyám is átért a szomszédból. Csodálkozott. Most
menjünk a papírért?! Elmegyünk, mert megsemmisítjük. A baráti kapcsolat megmarad,
de házasságra nem kerül sor.
Az anyós látta, nehézkes az ügy, bár kimondom, hogy megyek, de nem
öltözködöm, csak ülök. Látta, hogy elméletileg mondtam, hogy elmegyek,
de gyakorlatilag semmit nem teszek.
Akkor ez biztos házasság lesz?… ismét kezdôdött a gondolkodás: jó lesz…
nem lesz jó?! – Aztán azt mondtam, rendben van, ha ôk ennyire ragaszkodnak
ahhoz, hogy házasság legyen, megteszem.
A papírt kivettük, hogy visszük magunkkal, kérte az anyós a tanácsnál
dolgozó személyt, hogy náluk akarjuk azt, hogy egy héten belül ott tudjunk
esküdni. Az anyós a célját el akarta érni, és buzgón intézkedett. Nagy
ügyintézô volt.
A férjét is fölhívta telefonon, hogy ô is jöjjön, és erôsítsen meg. Betoppant
ô is. Az a nyihás, jellemtelen alak. Érveket hozott fel, hogy hát – be
akarsz bolondulni? Szégyent akarsz már ránk hozni?! Hát meddig udvaroltatok
egymásnak? El is vagytok jegyezve…
Tehát háromféle nyomás: Etelka felôl, hogy öngyilkos lesz; megmérgezi
magát, azt se tudja, hogy mit csináljon, mert ô nagyon szeret, bolondulásig,
meg minden… meglágyították iránta a szívemet. Sajnáltam… meg
176