Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
rá a petrót. Rá is öntöttem! Rendszerint kihasználtak, mindenre rá tudtak
venni. Engem ki lehetett használni, szolgáltam ôket. Karcsi többnek tartotta
magát, mint mi, adni kellett a szavára, aki fiatalabb volt nála, annak rá
kellett hallgatni. Aki idôsebb volt tôle, arra hallgatnom kellett. Karcsitól elfogadtam,
amit mondott, mert ô az idôsebb. De elvártam, hogy a Jani elfogadja
tôlem, amit én mondok, mint fiatalabb. Jani elvárta, hogy Vera fogadja
el tôle…, s általában a lányoktól elvártuk, hogy amit elhatároztunk,
az úgy is legyen.
Étkes voltam, szerettem a hasamat. Csináltam egy csúzlit. Jól el volt készítve,
örültem neki! Klassz volt! Mondtam Janinak, hogy olyan baró lôni
vele. Minden lövés talált, minden sikerült. Jani mérges volt rám… Tulajdonképpen
ô is tudna csúzlit csinálni, de mennyivel jobb volna könynyen
megszerezni ezt tôlem! Mondta, tudod, mit? kapsz kaját, odaadom neked
a bablevest, hadd csúzlizzak egy kicsit. Jól van, Jani, de aztán visszaadd ám! Nekiálltam
kajálni, odaadtam neki a csúzlit, de ellógott vele, nem jött vissza.
Megettem a bablevest, és gondoltam, megkeresem Janit. Nem találtam sehol.
Mondtam anyámnak, hogy mi van. Azt nem mertem elárulni, hogy a
levesért adtam oda a csúzlit. Mondja a nagybátyám, csinálok én neked,
öcsém. De az úgyse lesz olyan jó! Mibôl akarsz nekem csinálni csúzlit? Csíptetôbôl!
Én ágast találtam, és te csíptetôbôl akarsz nekem csúzlit?! Pipás voltam rá.
Még gumit se talált rendeset. Olyan gumit akart rárakni, ami befôttesüvegeken
van. Magyaráztam, mennyire pállott lesz az a gumi, csak egy kis vizet
kapjon, már vége! Azon pedig eredeti kesztyûgumi volt! Bôrökkel volt
odaerôsítve.
Nekem soha nem maradt meg semmim. De ugyanúgy volt Vera is. Vett
az anyja egy kisteknôt. Zsebkendôket mosott, meg minden, mi meg néztük:
jaj de szép teknyôd van! Jani nem szólt, tudta, el fogja lopni. Másnapharmadnap
a Vera keresi, nincs teknô! Tudom ám, hogy hol van! Ott van a
mamának az óljában, én láttam, hogy ott van. A Jani vitte oda, vagy a nagymama.
Mert ô is csinálta. Inkább a Jani, mint a mama.
A mama azért szokott ilyet csinálni, mert a Karcsit és a Janit szerette,
engem és Verát nem. Máriát se nagyon. Minket hármunkat nem szeretett,
csak a legkedvesebb fiának a fiait. Tôlünk mindig elvett mindent, és fölrakta
a padlásra. Mikor fölmerészkedtem a padlásra, hát ott millió minden
volt! Tele volt szeméttel, fadarabokkal, ruhadarabokkal. Minden volt ott…
edények, cserepek, bögrék, egerek… és a mi játékaink!
Marhára érdeklôdtem az egyik fiú fütyije iránt, hogy meddig tud pisálni
vele! Hogy milyen. Elôvette, hugyozni kezdett, a többi srác meg nézte.
Nézd már a gyereket, hogy pisál! Akkor lehetett tizen… valahány éves. Elég
nagy volt neki… figyeltem… és majdnem sikerült neki a számba pisálni.
Nekünk késôbb tévénk is volt, Veráék odajártak hozzánk, kényelembe
tudtuk magunkat helyezni, nekem az ágyam a sarokban volt a sparhelt-
156