Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
Mikor a vesszôt felkötöttem, találkoztunk a nagynénémmel és a férjével.
Jaj de jó, megörültem nekik. Nem tudták, hogy már meg is házasodtunk.
Odahívott engem a bátyám, a nagynéném férje, és kérdezte, te, hát
miért nem mész haza, apádék várnak!
Mondtam, hogy törvényes házastársak vagyunk, nem tudom, mi lesz. Itt vagyok,
de majd haza fogok menni. Mondták, apámék jönnek ma. Örültem neki, hogy jönnek.
Etelka nem mert odajönni, de végül odajött. A nagynéném elmondta ôt
mindennek: te ilyen kurva, te olyan kurva… az öcséddel kibasztad magad, utána meg
ráerôszakoskodtál erre a gyerekre, nem látod, milyen beteg, te kétszínû, te nagyvérû…
Etelka szóhoz is alig jutott: ne foglalkozzon vele, ezért megüti a pofáját, följelentem
magát! Így ment. Nem tágítottam, bár Etelka mondta: menjünk félre,
hagyjuk ôket – de én – nem megyek, jól érzem itt magam.
Anyámék nem tôlem tudták meg, hogy megnôsültem, a nagynénémék
mondták meg nekik. Megdöbbenve fogadták, ilyen hamar? Ôk nem tudtak
semmirôl. Anyám mindennek elmondta ôket. Van szája a vitatkozáshoz.
Apám csendesebb, de amit mond, azt komolyan mondja. Hogy megetettek
engem, idehódítottak, az anyósnak nem elég egy fasz, már az enyém is
kell neki, meg minden. Cigányul fejezte ki magát. Ezek a nagyvérûek, apósomnak
a nyelve ragadjon a szájába, hogy beszélni se tudjon, meg enni, mert ilyen dolgokra
engem rávett, az anyósomnak menjen be három fasz, és jöjjön ki a geci a száján.
Ez egy olyan bolond család, ha a kisujjamat megmutatom, azon is nevetnek.
Az anyós ki volt készülve! Panaszkodott. Örültem magamban, úgy kellett…
Elôttük nem mutattam, de örültem, hogy anyám megmondta nekik
az én véleményemet is.
Apám nem ocsmondította ôket, csak hallgatott, és anyámat csitítgatta,
mikor látta, hogy nagyon csúf pontján van, hogy habzik a szája a méregtül.
Így lehetôvé vált apám számára, hogy bejusson az anyósomékhoz.
Apám bejött, az após mondta: bejöhet. Az após fogadta: igen szerették
egymást, megházasodtak. Az anyós mondta, most védjem meg ôket: hogy én
akartam az egészet! Apám kérdezte, hogy tényleg akartad ezt a házasságot,
nem vettek rá erre téged? – Apám! – aztán nem mertem többet mondani,
rám jött egy sírógörcs, egy idegroham… mert hazudni nem szeretek. Fölugrottam
a székrôl, fölkaptattam, és kiszaladtam. A szívem piszkosul vert,
az anyós utánam rohant, mindjárt bevitt a szobába, lefektetett. Törôdtek
velem! Annak elôtte soha, de most, mint akik foglalkoznak velem! Dianázta
a szívemet, habzott a mellkasom.
Bántja valami a szívemet – állapította meg az anyós mint szakértô.
Apám ült: nem baj, mindent meg fogok tenni érted. Vigasztalgatott, és akkor
hirtelen fölugrottam az ágyról, agyoncsókolgattam. Odabújtam az ölibe,
és agyonra csókolgattam.
Az anyósék erôsítgettek: házastársak vagyunk, akárhogy is történt, de házastársak
vagyunk. Nyugodjanak bele, meg hát ôk is mentegették magukat!
180