Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK I.
Az én rokonságomból mindenki lejattolt egy ezrest azért, mert megevett
egy rohadt vacsorát, az ô családjukból – pedig ôk voltak a többen –
alig adtak. A sógorom például nem adott nászajándékot. A felesége azt
mondta, ha majd megszületik a baba, akkor az ô gyerekük által kinôtt gyerekkocsit
adják nekünk. De amikor megszületett a második gyerekük, akkor
azt is visszakérték. Gyönyörû emeletes kéglijük van, a srác irtó nagy
tudású, az egész családból ô ér a legtöbbet, csak a felesége hajtja a pénz
miatt. Tizenkétezer forintot kaptunk menyasszonytáncra.
Anászéjszakánk borzalmas volt. Egy sezlonon töltöttük el. Az após testvére
is abban a szobában aludt, abban az ágyban, ahol a nagyszülôk meghaltak. Késôbb
én is aludtam abban az ágyban, akkor igazi halálfélelmet éreztem.
Idegen, de mégis jó érzés volt, hogy házas vagyok, s ott fekszik mellettem
egy csinos nô, a feleségem, megsimogathattam, és akkor szeretkezhetek
vele, amikor csak akarok. Majd jó lesz nekem – gondoltam. De fôzni
a feleségem nem tudott, bár lehet, hogy mellettem megtanult volna.
Igaz, én is csak könyvbôl tanultam meg.
Három hétre engedtek ki a katonaságtól, de csak az utolsó héten volt az esküvônk.
Elôtte sok ügyet intéztünk el. Három napra mentünk nászútra, a sógorom
elvitt egy üdülôhelyre, ô is hozott vissza. Aztán bevitt a katonasághoz.
A házasságkötés után még néhányszor meglátogatott a feleségem, de
ahogy fejlôdött a gyerek a hasában, egyre kevésbé tudott közlekedni, mozogni.
Közben ismét költözött a hadtest, új helyre kerültem. Itt kaptam
meg apósom táviratát, júniusban: „Anya és leánya egészséges”. Ismét átvezényeltek
egy újabb helyre, hogy közelebb legyek a családomhoz.
A távirat után eü-szabit kaptam. Mint az ôrült, rohantam haza, három
szál szegfûvel meglátogattam kicsi családomat. Katonaruhában mentem
be a kórházba, egyébként mindig civilben jártam. Könnyeztem, amikor
megláttam Júliát. Az elsô alkalommal nem láttam a gyereket. Másnap mutatták
csak meg. Ott ültem a feleségem mellett, vittem neki ezt-azt, narancsot,
meg amit kért, sört is, bár soha nem tudott szoptatni, gyenge volt a teje,
és a gyerek mindig éhes maradt. Ültem az ágy mellett, mondja, hallod,
hozzák a gyereket. Megismerte a hangjáról! Állati szép, gyönyörû gyerek
volt, háromkilós, ötvenegy centis. Egészséges, és könnyen született meg.
Nem volt hosszú szülés. Júlia otthon volt, az anyósnak tûnt fel, hogy
olyan hosszú ideje ül a vécén. Akkor rájöttek, hogy elment a magzatvíz,
azonnal mentôt hívattak, kórházba vitték, egy órán belül megvolt a baba.
Engem az örömre egy hétig engedtek ki. Kimeszeltem a lakást, ha a
gyerek hazajön a kórházból, tiszta szobába kerüljön. Szerettem volna
hazajárni, de nemigen engedtek el. Az utolsó egyharmad katonaidômben
átlagosan havonta egyszer jöttem haza, plusz az évi kimért. Egy szekszárdi
gyerekkel együtt megfenyítettek, valami rossz fát tettünk a tûzre,
igaz, mindig ökörködtünk. Egy csomó lakatos- és asztalosmunkát megcsináltunk,
elment azért így is az idô.
91