Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
V ADNARANCSOK II.<br />
tek el. S azt is, hogy amit harmincéves koromig nem értem el, azt már<br />
nem is fogom. Viszem magammal azt a magyar iszonyatot, amit belém<br />
neveltek.<br />
Külföldön ez könnyebb. Bár jól beszélek több nyelvet, a kiejtésrôl tudják,<br />
hogy külföldi vagyok. És a külföldieket külföldön megbecsülik. Toleránsabbak<br />
velük szemben. Néha, ha hosszabb ideig vagyok kint, akkor el<br />
tudom sajátítani egy-egy ország mentalitását, gondolkodását: fel tudok oldódni.<br />
Könnyebben, mint itthon. De mégis magyar vagyok, az anyanyelvemmel,<br />
a hisztériáimmal együtt. Mégis nyugodtan lemehetek egy<br />
kocsmába, ahol csak fiúk vannak, és megismerkedhetem velük, ha éppen<br />
arra van kedvem. Kint nincs arra szükség, hogy vadidegen emberek elôtt<br />
titkold, hogy mi vagy. Úgy ismerkedhetsz, ahogy akarsz. Nem köpnek le,<br />
nem rúgnak beléd. Legfeljebb azt mondják, hogy uram, téved, én nem vagyok<br />
homoszexuális. Vagy elbeszélgetnek veled, és akkor mondják meg,<br />
hogy köszönik a beszélgetést. És nem kell mindig rossz szándékra gyanakodnod.<br />
Itthon mindig gyanakszom.<br />
Elég gyakran vagyok külföldön, kinti kapcsolataim is voltak, ha nem is<br />
nagyon gyakoriak. Azért mindig féltem, hogy kirabolnak, megölnek, nem<br />
tudom, hogy hova visznek el. És félek a nemi betegségektôl is. Egyszer<br />
kaptam trippert, de megalázó volt, ahogy az orvosok kezeltek. Tudták,<br />
hogy homoszexuális vagyok, és minden mozdulatukkal, mondatukkal tudatosan<br />
aláztak meg. Azt sem akarták elhinni, hogy nôtôl kaptam – holott<br />
nôtôl kaptam.<br />
Kint nem találkoztam stika-buzeránsokkal, bár biztos, hogy vannak.<br />
Sokkal nyíltabbak az emberek, ha tetszik, szervezetekbe tömörülnek, ha<br />
tetszik, klubot alapítanak. Vannak olyan városok, ahol negyedeket csináltak<br />
a homoszexuálisok, például Los Angelesben vagy Párizsban. De Londonban<br />
is van, nem is beszélve a skandináv országokról. És szakszervezetük<br />
is van, meg számtalan nyilvános helyük, sörolimpiát is rendeztek<br />
már nekik! Angliában például bemehetek egy gay-pubba, és ha közeledési<br />
szándékkal nézek valakire, nem vernek meg. Bárkivel beszélhetek, de ha<br />
nem jön össze a dolog, akkor sincs baj. Ha meg összejön, tudom, hogy kivel<br />
fogok elmenni, kit akarok elvinni. Itthon meg egy évben egyszer vagy<br />
kétszer merek lemenni az Egyetembe. Ha éppen utálom a társaságomat,<br />
utálom a jólfésült-szagos ringyókat, akik megszállták ezt a társadalmi<br />
szintet, amiben élek, és mindenkit zsarolnak, és szívják a vérünket. De akkor<br />
is a görcs rángat. Megiszom egy vodkát, és elmenekülök. Mert ezeken<br />
a helyeken fôfoglalkozású buzik vannak.<br />
Dániában is jó volt. Bementem a homoszexuálisok szakszervezetének a<br />
klubjába – ahol olcsóbb volt a sör. Londonban ugyanúgy bemehettem Madame<br />
<strong>Arthur</strong>hoz, ahol viszont iszonyú drága minden. Aztán ott vannak a<br />
szaunák – oda nem mertem bemenni, merthogy olyan rettentôen magyar<br />
voltam. Mélyen bennem van a kiközösítettség. Nyáron például Párizsban<br />
301
Change language