Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK II.
tanított – a mai napig se mondok ki egyetlen német szót sem, de szinte
mindent értek a köznapi beszélgetésekbôl.
Anyám egyformán szeretett minket. Mivel anyám nôvérét a nagyszüleim
jobban imádták, mint anyámat, ezért anyám nagyon ellenezte a megkülönböztetést
a gyerekek között. Kínosan vigyázott arra, nehogy velünk is
ilyet tegyenek. Késôbb kiderült, az életfelfogásunk, a szemléletünk mennyire
más: a húgom reál beállítottságú, én pedig a humaniórákat szeretem jobban.
Hároméves koromtól tudok úszni. Tízéves koromban már a hídlábról
ugráltam a vízbe. Bátor gyerek lehettem, ami elég furcsa, mert ma már tudom,
ez az alternatív szexualitásommal nemigen passzol össze. Ma is vakmerô
vagyok.
Általános iskolába a faluban jártam, egy koedukált osztályba. Harmadik-negyedikbe
másik iskolába kerültem. Felsôben az iskolaudvart is elkerítették,
az egyik felében mi voltunk, a másikban a lányok. Ekkor jártam
hittanra is. Mámorító, hogy a Bibliát megismerhettem, az egész Ószövetséget.
A lényeg az, hogy nem állok értetlenül a Pietà elôtt, s az irodalom
vallási vonatkozásait is megértem.
Olvasni mindig szerettem, amikor suliba kerültem, már nagyban olvastam
Benedek Elek meséit, Andersent, Grimmet. A Coopereket, Vernét, Jókait.
Anyám adta a kezembe. Aztán felnôtt könyveket is kaptam, és enciklopédiákat,
ismeretterjesztô mûveket.
Elvégeztem az általános iskolát. Anyám kijelentette, hogy túlságosan
anyámasszony katonája vagyok, önállótlan, gyáva, kiszolgáltatott és mulya,
így soha nem lesz belôlem férfi. Elküldtek a faluból. Anyám barátnôjén
keresztül lekerültem egy vidéki városba gimnazistának, s beköltöztem
egy iszonyatos kollégiumba.
Utálatos helyzet! Mindenért meg kell alázkodni. Katonai jellegû volt a
nevelés. Havonta egyszer utazhattunk haza. Ha este kilenckor értünk be,
és nem volt egy tízesünk, hogy a gondnoknônek adjuk, akkor az beárult,
följelentett. A rendtartásnak már akkor sem tudtam megfelelni. Otthon
még hagyján. Ott arról volt szó, hogy ne öljük a húgommal egymást, ne
menjünk sáros cipôvel a lakásba, mossunk kezet evés elôtt, viszont abba
nem szóltak bele, ha négykor lementünk játszani, és este kilencig azt csináltunk,
amit kedvünk tartott.
Elviselhetetlenek voltak a nevelôtanárok. Csupa félôrült akarnok. Ha a
helyi futballcsapat kikapott, az egyik tanár mindig verekedett. Jött a fejes
vonalzóval, s akit elkapott, azt elverte. Mesterségesen tartották fenn a
kasztrendszert! Negyedévesek-harmadévesek-másodévesek, és a fikák.
Ha a tévében film ment, mi az asztal alatt voltunk, vagy a csilláron – mert
ott jutott hely. Humorral próbáltam átsegíteni magamat azokon a helyzeteken.
Ez sem vált be. Rám sütötték, hogy cinikus, felelôtlen vagyok.
A humort dacból csináltam. Ez igazából a katonaságnál derült ki. Nem
hiszek a horoszkópban – illetve csak annyiban, hogy nagyon szeretem, ha
293