Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
V ADNARANCSOK I.<br />
vágtam le. Valahogy görbén fordítottam az ujjamat. Mondom, nem vágtam<br />
le a körmömet!<br />
Megpusziltuk egymást, és vége volt a szertartásnak. Úgy mentünk,<br />
mint házastársak. Semmit nem éreztem attól, hogy házastársak voltunk. Ô<br />
is mondta, semmi, semmi változás nem történt. Annak ellenére, hogy eljöttünk<br />
ide, meghallgattuk a nászindulót, meg fölhúztuk egymásra a gyûrût,<br />
meg kimondtuk hogy igen, semmi, de semmi nem változott.<br />
Na, jól van, azért már házastársak vagyunk, az igazolványba be van írva.<br />
Bementünk a kocsmába. Eljött a tanú. Aztán fölmentünk a házba, megvártuk<br />
az estét, az após hazatért, és ô vette elô a piákat. Kívánta, hogy öt gyerek legyen.<br />
Koccintottunk, pezsgôt nyitott, azt hiszem. Ittunk, és lecsót ettünk.<br />
Beköszöntött az éjszaka, mondtam, megyek aludni, nagyon álmos voltam,<br />
lefeküdtem az ágyba. Lefeküdtem, de nem tudtam aludni, persze<br />
hogy nem, kíváncsi voltam, most mit beszélgetnek, oda volt a figyelmem.<br />
Akkor egyszer csak mondja az anyós, hallom, menj már a férjedhez. Odamégy<br />
a férjedhez, és alusztok, vagy csináltok, amit akartok. Szóval kifejezte ezt<br />
ô magyarul, szépen.<br />
Etelka irulva-pirulva, szégyenkezve, de azért nagy örömmel ballagott<br />
az elsô szobába. Az anyja utánaszólt: lányom, csukd be az ajtót. Odajött az<br />
ágyamhoz, mosolygott, nevetett, én is, hát foglalj helyet, feküdj le! Láttam<br />
eddig is hálóingben, de most a szebbiket vette fel, a jobbikat. És szépen lefeküdt<br />
mellém. Jó érzés volt… Csak a fáradtság, ami rossz volt. Fáradt voltam…<br />
És azon az estén kezdôdött a nemi kapcsolatunk. Gyakorlatlan lévén,<br />
nem tudtuk, hogy kell tulajdonképpen. Átölelve feküdtünk az ágyban,<br />
álmos voltam, elaludtam, de fogtam Etelkát.<br />
Vártam, milyen lesz a lepedô. Én attól féltem… de hát semmilyen se lett.<br />
Az anyja direkt megnézte, úgy, hogy én ne is vegyem észre, se Etelka, titokzatos<br />
módon körülnézett, tekingetett mindent, Etelkára is kíváncsi<br />
volt, mert ilyenkor általában megváltoznak a lányok, de rajta semmi változás<br />
nem történt. Gyanúval nézett az anyjára. Ugyanolyan piros volt, azt<br />
mondják, hogy ilyenkor sápadtnak kell lenni. Én elsápadtam, az már biztos!<br />
Olyan gyanakvóan nézték egymást. Gondoltam, mi lehet ez a gyanakvás:<br />
hozzászokott a nemi kapcsolathoz, és nem jelentett számára különleges<br />
eseményt. És nem váltott ki nála sápadást.<br />
A fejem állandóan fájt. A tagjaim is fájtak. Erôlködtem, mert le kellett<br />
szedni a meggyet. Mindenesetre találtam magamnak valami munkát, nekiálltam<br />
fát is vágni, mert sose szerettem munka nélkül lenni. Fizikai<br />
munkát mindig szívesen vállaltam.<br />
Pénzem se volt, nekik se volt pénzük. Mondtam a feleségemnek, hogy<br />
ismerek egy vesszôs telepet, talán elmehetnénk oda. Elmentünk, és szedtünk<br />
egy köteg vesszôt. Abból kötöttem kosarakat, el is adtuk. Ötvenhatvan<br />
forintért, nyolcvanért.<br />
179
Change language