Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
voltunk gazolva, nem mertünk egymáshoz szólni. Anyám eljött velem. A
rendôrségen elém tettek egy papírt, hogy szépen írjak le mindent. Hagyjanak
engem békén, nekem két faiskolám meg négy tánciskolám van, nem
tudok írni. Erre seggbe rúgtak. Az egyik zsaru belemarkolt a hajamba,
megcsúsztam, és elterültem a padlón. Begurultam az íróasztal mögé, felugrottam,
és mondtam, ha még egy ujjal is hozzám mer valaki nyúlni, az
írógépet vágom közéjük. Aztán még sokáig nyaggattak, a Tamás mindent
elmondott, természetesen alaposan bemószerolt. Rám akarta verni a cinket,
holott én semmit nem írtam le, és semmit nem mondtam el.
Lóri egy oldalkocsis kerékpárt lopott össze. Részenként. Azzal szállította
a lucernát a nyulainak. Én viszonylag gyorsan kiszálltam az egészbôl,
mert túl sok külön utat csináltak maguknak. Lóri végül annyira vitte, ha
nem tetszett a biciklijének valamelyik része, hiába volt az jó, lopott egy
újat. Ha meg egy jó biciklit látott, azzal kicserélte a sajátját. Én csak annyit
szerettem volna, hogy legyen egy pipec biciklim, ne kelljen gyalogolni.
Túrázni mentünk az erdôbe, szalonnát sütöttünk, kirándulgattunk. Akkor
már anyámnak nem volt elég befolyása felettem, szépen elmagyaráztam
neki, hogy csak véletlenül keveredtem bele az ügybe. Tulajdonképpen ô
mosott ki. Tamás kapott vagy hat nap szénlapátolást. Ôt késôbb majdnem
lesittelték. Amíg a második feleségével meg nem ismerkedett, csibész manuska
volt. Olyan tizennyolc évesen vált végleg ketté az utunk. Addig csináltuk
a hepajt. Mindenesetre ezt a dolgot nem tudták meg az iskolában.
Lakatos lettem. Örültem a szakmának, jól kerestem, és arra számítottam,
ha el akarok majd menni egy maszekhoz dolgozni, ezzel a szakmával
fölvesz. Én is tudom, hogy kell egy behorpadt lemezt kikalapálni.
Több okom volt arra, hogy átjöjjek a teleprôl a gyárba. Ez is vasas szakma.
Aztán nagyon nehéz volt bejárni naponta, korán kellett kelni. Érdekelve
voltam itthon, kezdtek jönni a komolyabb nôügyeim. Kissé könnyelmû
voltam, hiába volt jó kollektíva a telepen, egy csomó személyes konfliktusba
keveredtem. Egy-két kollégával és a meóssal nem jöttem ki. Éreztették,
hogy fiatal segéd vagyok, és örüljek, hogy annyit keresek, amenynyit.
Persze, én türelmetlen voltam, meg akartam váltani a világot, mindenben
csak nekem lehetett igazam, szerettem volna minél hamarabb elônyös
körülményeket teremteni magamnak. Nem akartam én még családot
alapítani, de már komolyabb nôim voltak. Bármely nôvel komolyan kezdtem
el a járást. Közelebb akartam anyámhoz is jutni, a lakáshoz is, talán ez
könnyít a sorsomon. Átjöttem a gyárba, tulajdonképpen segédmunkási
minôsítéssel, és bár több volt az órabérem, mint elôzôleg, de jóval kevesebb
a fizetésem. Akkor már azt is tudtam, hogy az MHSZ egy tanfolyamot
indít, gépkocsivezetôket képez ki, és nyolcadik óta hivatásos
gépkocsivezetô szerettem volna lenni, gondoltam, itt az alkalom.
Szerettem az autót, vonzanak az utak. Inkább az utakat járom, mint
hogy négy fal között dolgozzak. Nyolcadikos koromban már a nagybá-
76