Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
éves lehettem, egész este sétáltunk, és elmeséltem neki, hogy egy hete
vesztettem el a szüzességemet. Mondta, ô még szûz. Zsoltot Pista mellett
ismertem meg igazán, aki szintén szûz volt, és végül Péter is velem vesztette
el… Pontosabban az egész család… defloráltam a családot. Péter egy
idôre disszidált. Egy hétig könyörögtem neki, hogy ne menjen el, de mégis
elment, és katona lett. Még az a jó, hogy ott a katonák önkéntesek. Hamarosan
hazajött. Szerzett nekem egy arany melltût. A belsejében kis tóratekercsek
vannak. Az ilyen kis tokot egyébként az ajtófélfákra szokták
akasztani, hogy megvédje a házat. Az a neve, hogy mezüze.
Most már Péter végleg elment. Franciaországban él, sok pénze van, a
nagybátyjától kapja. Gyakran beszélgetünk, fel szokott hívni, és órákig telefonálunk.
A nagynéném is ott él, a Sorbonne-on tanít. Úgyhogy megbeszéltük
Péterrel, én is kimegyek, ô feleségül vesz. Nem akarok állandóan
vele élni, inkább a nagynénémnél lennék.
Tizenhárom éves korom óta akarok disszidálni – ez a neurózisom csúcsa
–, de még Miskolcnál nem jutottam tovább.
Sok barátunk volt, de már mind disszidált. Ahogy elképzelem az életemet,
én se hiszem azt, hogy itt fogom leélni. Bár az is lehetséges, hogy mégis
maradok.
Gabi, az egyik elsô iskolai szerelmem festô lett, néhány hónapja Göteborgban
él.
A kedvenc nagybátyám és a lánya is kint vannak. A másik nagybátyám
New Yorkban van, egy fôiskola rektora, a felesége pszichológus.
Imruska, az egyik barátom, Izlandban van, de ô azt írja, hogy ott az élet
unalom. Az emberek azzal foglalkoznak, hogy bedöglött-e a kocsijuk, és
minden messze van.
Péter Franciaországba ment. Tud franciául, nyelvvizsgája is volt. Most
fôiskolára jár. Küldött nekem cuccokat, nadrágot, egy csomó pénzt. Az a
nagybácsija, aki pénzeli, a bevándorlási hivatalban dolgozik, tôle kapta
meg a letelepedési engedélyt. Hamarosan megkapja az állampolgárságot
is. Akkor majd elvesz feleségül.
Péternek ez a nagybátyja hívott meg látogatóba, már meg is kaptam az
útlevelemet, látogató útlevelet. Szeretem azért a Pétert. A múltkor csengett
a telefon, különösen szaggatottan. Gondoltam, hogy az amerikai nagybátyám
hív, és felvettem. Sírógörcsöt kaptam, fél óráig nem tudtam Péterhez
szólni, olyan rossz volt… és olyan boldog voltam, mert telefonált.
Zsozsó már korábban kiment, Éva pedig Péterrel együtt jár kint fôiskolára.
Ott van még Kuli, Pistike, egy Csíz nevû, de ô már teljesen narkós
lett. Yetti meg Titkó tavaly januárban mentek ki, Péter júliusban, az Imogáék
úgy május körül.
Nekem nem nagyon vannak barátaim, akik itt képzelik el az életet. De
én, talán ez a hülye dolog, nagyon szeretem a szüleimet, és ôk elég idôsek.
Az anyámnak mindig fáj a lába, és ha beteg lesz, akkor segíteni kell neki.
132