Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK II.
Amikor a meleg elérkezettnek látta az idôt, kezdeményezett. De visszautasították.
Ha egy meleget határozottan visszautasítanak, akkor az leszáll
az emberrôl. Feltételezhetôen nem így történt. Y. tovább ment. És akkor ráijesztettek.
Gondolom, így került sor az erôszakra.
Kati felháborodva vág közbe.
– Valószínûbb, hogy beteg is volt. Úgy értem, hogy a melegsége mellett
más baja is volt. Szadista vagy mazochista. Vagy akármi.
Lonci nem hagyja.
– Borzalmas ügy. De több oka van. Elôször: én már régen a szakmában
vagyok, de nem mennék fel egy ismeretlen ember lakására. Másodszor: a
meleg embert fel lehet ismerni. Hogy mégsem ismerik fel? Mert errôl nem
beszélünk. Csak azt tudják, hogy cukorkát osztogatnak és lódenkabátban
járnak. Aztán egy csomó naiv, felelôtlen ember elcsábul, utána aztán kapaszkodna
kifelé az ágyból. Ô maga is kellemetlen helyzetbe kerül: aki a
paplan alá cipelte, még inkább. Közben nem lehet abbahagyni. Tudvalévô,
hogy a begerjedt embert nehezebb leállítani, mint fél kézzel a robogó mozdonyt.
Harmadszor: ebben az országban a leleplezéstôl kell a legjobban
félni…
Róbert és Ferenc csak ámul: még nem látták, hogy Kati veszekedne
Loncival. Ám Kati szava szent, még akkor is, ha újfent belebeszél.
– Nézd, akkor itt van a „negyedszer” is! Amirôl nem beszélünk, ami
förtelmes, megvetendô. Tilos! Elképzelem azt a szegény katonát, aki hirtelen
rájött arra, hogy mibe keveredett. Akinek a tudatába belehasít, hogy
ha most megteszi, életében elôször, akkor elkárhozik. Megnyílik a pokol,
ahol tûzben fogják forgatni. Ô is megrémült! Honnan tudta volna, hogyan
kellett volna viselkednie korábban?
Lonci most már megadja magát. Minek vitatkozzék a két srác elôtt éppen
a legjobb barátnôjével? Inkább másról beszél.
– A gyilkosság óta óriási razziák vannak a városban. Ti éppen úgy tudjátok,
hogy minket, a nyilvános helyeken elôforduló melegeket, ismernek
a rendôrségen. Hiába titkolnám, nyilvántartott vagyok! Idôrôl idôre felkeres
egy ember. Mikor ma dolgozni mentem, már tudtam – hiszen olvastam
a gyilkosságról –, hogy az én pasasom hamar megjelenik. Hiába mondom
neki mindig, hogy úgysem leszek spicli, ez csak jön. Szóval már várt rám,
hogy ismerem-e Y.-t. Mondtam, hogy nem, de húsz percet ott maradt.
Az asztal végén, Loncitól jobbra, most néz fel elôször Ferenc.
– Ezért vannak most itt olyan kevesen.
Ez a kevés majdnem telt házat jelent. Ferenc azonban, mint társai is,
tudja, hogy pénteken máskor többen szoktak lenni. Csütörtöktôl szombatig
zajlik a nagy forgalom. Nyolc felé mindenki megérkezik, akkor teljes a
placc, és folyik a felmérés. Róbert látja, mi a helyzet.
– Nézzétek, István ma is pártában maradt. Amíg beszéltek, nem is látjátok,
hogy a kettes asztaltól minden „lányt” elvittek, ô meg ismét egyedül ül.
263