Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
Inkább azoktól fogadtam el, akiknek gazdag családjuk volt. Nem is voltak
betegek, csak éppen feleslegessé váltak otthon, a család üdülni ment,
anyukát vagy apukát el kellett passzolni. Ezek az emberek meg is érdemelték,
hogy elfogadjam a pénzüket. Azok elôl vették el a helyet, akik valóban
kórházi ápolásra szorultak. Az orvosok rongyokat kaptak, sokszor
többet is. Ez engem fellázított. Azért voltak olyan orvosok is, akik kereken
kimondták, hogy ezért nem jár nekik hálapénz. Az egyik gyerek kereken
kiutasított egy családot, pénzt akartak a zsebébe gyûrni. „Mi vagyok én,
koldus?” Neki az a munkája, hogy gyógyítson.
Én azért kaptam pénzt, mert elvittem a betegeket más osztályokra, kivettem
alóluk az ágytálat, és etettem ôket. Havonta egy-két százast jelentett.
Általában akkor adtak egy húszast, ha végleg elmentek az osztályról.
Volt olyan beteg is, aki rászimulált a bajára csak azért, hogy ne gyalog kelljen
átmennie a szomszéd épületbe. Ha meg toltam a kocsiban, akkor jajgatott,
panaszkodott.
A betegfelvételisek sokkal több jattot nyaltak föl. Nekik kellett cipelni a
testeket a hullaházba.
A beteghordókkal, a dokikkal sokat fociztam. Kemény meccseink voltak.
Kollegiális barátságok alakultak ki, az egyik orvosnak több hétvégén
segítettem felépíteni a házát. Természetesen, nem fogadtam el tôle pénzt.
A tavasz végén szpartakiádot rendeztek. Az év eleji elköltözésem után
ismét összejöttem a feleségemmel. A gyerekkel együtt jött le a sportpályára,
aztán eljött velem egy étterembe is. Az volt az egyetlen mecscsünk,
amit megnyertünk, az én döntô gólommal.
Addig is keresgettem a munkahelyén Júliát, de minden beszélgetésünk
vitába, veszekedésbe csapott. Nem jöttünk ki egymással. Hallani se akart
arról, hogy találkozzunk. Pedig egy munkahelyen dolgoztunk, ha másért
nem is, de hivatalos ügyekben találkoztunk. Hülyéskedtem vele, hogy milyen
érdekes dolog, ô a feleségem, mégis külön vagyunk. Már éppen válni
készült, amikor egy kollégánk felhívta a figyelmünket arra, hogy a tanácson
kifüggesztették a lakást kapók névsorát, és kapunk egy kétszobás
lakást. Szövetkezetit.
Ismét rendszeresen találkoztunk. A gyerekkel többször is elmentünk
presszózni. Elô kellett szedni az összes tudásomat, hogy újra udvaroljak
neki, vissza akartam hódítani. Sokat hivatkoztam arra, a gyerek miatt se
lenne valami jó, ha elválnánk, és a szüleivel együtt nevelgetné a lányunkat.
Nyáron már kirándulgattunk, a gyereket játszóterekre vittük.
Amíg albérletet nem találtam magunknak, egyáltalán nem ittam, még
ünnepeken sem. Borzasztó körülmények között szeretkeztünk. Anyáméknál,
a fürdôszobában, vagy a kórházban, az öltözôben, fotólaborban… Ô
letolta a bugyiját, én meg hátulról… Nem is hiszem, hogy jó volt. Egyre többet
hivatkozott arra, hogy nem lehet velem, mert a gyerekre kell vigyáznia,
de ha ügyeletben volt, akkor szívesen hagyta a szüleire… csak ha velem lett
98