Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
testemet, a nyálat pedig leszívta: éreztem, hogy szárad ki a szám, nem
tudtam harapni, begörcsölt minden izmom. Ezután ráfektettek egy szivacsos
ágyra. Vállrészénél volt egy összecsavart lepedô, ez megemelte
a fejet. Számolni kellett elalvásig.
Egyszer kiugrottam a gépbôl, még a sima sokk idején. Tudtam, hogy
sokkolni akarnak, és az egyik csajtól kávét kértem. Elôzô este már megmondták,
hogy ne egyek, ne igyak. Akkor már tudtam, mi vár rám. Sokan
azt hitték, ilyenkor altatnak, és csak egy injekció az egész. Hogy ne tehessék
meg, szereztem kávét. Én még a rácsos ágyban is tudtam kávét szerezni,
pedig a kórházban tilos volt koffein tartalmú dolgokat inni.
Szólt az orvos, hogy menjek le a vizsgálóba, és feküdjek le. Úgy mondtam
neki, hogy más ne hallhassa: én már ittam kávét. Kérdezi: maga miért
iszik kezelés elôtt? Mondom: mert nagyon álmos voltam. Erre: éppen
azért altatjuk, hogy kipihenje magát. Köszönöm szépen, nincs rá szükségem.
Nem maga az orvos, mi ezt jobban tudjuk! Ordítottam, nem fekszem
le, nem akarom, hogy kipurcantsanak, nem akarok megdögleni, nem hagyom
agyilag tönkretenni magamat, nem akarok mindent elfelejteni. Ott
termettek az ápolók, lefogtak, rám kapcsolták a gépet. De elengedtek.
Gondolom, a kávé nyomhatta a fejembe a vért, az elektromos dolog is izgatott,
és felültem. Ki a gép alól! Az orvos valami olyat mondott, hogy te
jó isten, a tárcsák meg szikráztak. Aztán elvesztettem az eszméletemet.
Ebben az idôben mentek tönkre a fogaim. Az ínyem is beteg lett, ahogy
ráharaptam egy kajára, jöttek ki szépen a fogaim, sorjázva. Itt-ott megmaradtak
a gyökerek. De a legtöbb tövestül fordult ki. Mint a tejfogak,
úgy hullottak, fájdalom nélkül.
Egyszer egy üzletben dolgoztam. Munkába lépésem után úgy két héttel
bejött egy srác a boltba, pulóvert akart vásárolni. Találtam neki megfelelôt.
V alakú kivágással, zöldet. Ahogy rakosgattam a polcon, megfogta
a kezemet. A következô nap többször elment az üzlet elôtt, benézett, kacsintott.
Harmadnap ismét bejött, zakót vett. Késôbb csak kamuból járt be.
Egyszer ránk is szóltak. Egy hét után mondta, megvárja a zárórát, és üljünk
be valahová. Aztán minden záráskor ott volt, és nyolckor elmentünk
vacsorázni. A második héten a Bukarestbe mentünk, ott volt a barátja is, és
annak a felesége. Akkor már tudtam, hogy Párizsban lakik, és hogy arab.
Ott gyerekorvos. Nem elôször volt Magyarországon, rendszeresen jár a
barátjához, aki itt végezte az egyetemet. Fekete hajú, fekete szemû, jó testalkatú
srác volt, egy fejjel magasabb nálam.
Szexuálisan nagyon jó volt vele. Képes volt egymás után többször elélvezni,
mint a nôk. Egyébként nagyon dicsért engem. Pedig elôször megijedtem
tôle, ekkora, te jó isten, mi lesz ebbôl?! Volt már néhány férfi az
életemben, nem vagyok ártatlan, de azért mégis.
Aztán az utolsó estén nagyon kitett magáért. Ismét a Bukarestben voltunk,
kaviár, kacsasült. Hétszáz forint – alig maradt pénze! Pezsgôt ittunk,
308