Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
Egy buli után, ahol sokat ragasztóztam, halál fáradt voltam, rosszul éreztem
magam, és elmentem az orvoshoz. Bementem, és lehajtottam a fejemet.
Erre azt mondja nekem az a pasi, hogy kérem, nem illik lehajtani a fejet. Miért?
Mert ha maga elvár valamit valakitôl, akkor úgy kell viselkedni, ahogy
az illetô elvárja. Mondom: ne haragudjon, de kiskoromban is remegés jött
rám, ha azt mondták, hogy nem illik, mert ez egy undorító szó, másrészt pedig
maga ideggyógyász, sokkal rugalmasabbnak kéne lenni az emberekkel,
és ennél biztosan több furcsaságot lát. Különben maga egész nap fáradt emberek
között dolgozik, akik azért jönnek ide, mert betegek, és nem lehet elvárni
egy törôdött és beteg embertôl, hogy összetett lábakkal és vigyázzülésben
üljön magával szemben. Utána még hosszan beszélgettünk, és mindenféle
hülyeséget mondott. Végül adott egy igazolást. Egy barom elôtt
meg kell alázkodni egy papírért. Ráadásul mikor kijöttem, a váróteremben
majdnem meglincseltek, hogy milyen soká voltam benn.
Azt látom, hogy országunkban az emberek kilencvennyolc százaléka
olyan munkahelyen van, ahol nem szeret dolgozni. Ingerült az emberekkel,
vele is ingerültek a munkahelyen, de még a mozgólépcsôn is ütik egymást,
rugdalóznak. Nem tudom, hogy az ideológia hibája-e, de az embereknek
elvették a hitét. Itt senki nem szeret dolgozni. Ebben az országban
mindennel pontosan ugyanaz történik, mint a KISZ-szel. Mindenki úgy
végzi a munkáját, mint a KISZ; szóval ez az ország a dagonya országa. Itt
élnek a legnagyobb dagonyázók. Nem az emberek hibája, hogy nem találnak
olyan munkahelyet, amit szeretnének, és ezért olyan munkákba kényszerülnek
bele, amit nem szeretnek csinálni. Pénzért, vagy a család eltartásáért,
vagy azért, hogy a rendôrség ne vigye el ôket, olyan helyen vannak,
amelyet nem szeretnek. És akkor jön a dagonya, hogy azért elvégzem
a munkámat, de ha lehet, inkább kávézom, ha lehet, inkább mással beszélgetek.
Itt nincs semmi… semmi… nincs meg a munkának a becsülete. Kezdetben
azt hittem, hogy az emberi életnek az értelme a munka. Tudom,
hogy az én életem éppen ezért hiányos és csonka, mert kurva sok minden
történt velem, és ahogy az anyám mondja, már minden voltam, csak még
akasztott ember nem. De egyetlenegy nem voltam egész életemben: boldog.
Mégpedig olyan ember, aki a munkától boldog! Ez hiányzik az életembôl,
hogy nem tudom, mi az, amit csináljak. És hiába röhög ötvenmillió
ember, és hiába mondja nekem ötvenezer ember: „Na nézd a hülyét,
ennek munka kell!”, nekem tényleg az kell, hogy legyen valami, amit szeretek
csinálni, ez hiányzik az én életembôl. Igaza van Marxnak és Engelsnek,
ez az, ami alapvetô az emberben, az emberi szexualitáson kívül. Az a
baj, hogy ebben az országban ez nemcsak az én problémám, hanem az emberek
kilencvennyolc százalékának is.
Nagyon kevés elégedett emberrel találkoztam. Szerintem egy ország jóléti
szintjét nem az életszínvonal mutatja meg, hogy milyen ruhában jár-
142