Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
V ADNARANCSOK I.<br />
bájuk volt. Zaklatott körülmények lehettek, anyám sokat búslakodott az<br />
apám után.<br />
Anyámnak valóban sokat kellett dolgozni. A vasútnál melózott és anynyi<br />
mindenen keresztülment. Tudta, hogy ha valami baj történik vele, akkor<br />
senki nincs, aki velünk foglalkozna. Érdekes, hogy soha nem akartam<br />
vasutas lenni, inkább orvos vagy valami más. Azt hiszem, apánktól kaptunk<br />
egy orvosi táskát, tükör volt benne, hallgató, spatula, mûanyag fecskendô,<br />
injekciós tûk. Mindig a lányokat vizsgáltam. A nagybátyámnak<br />
volt egy fehér inge, az úgy hatott rajtam, mint egy köpeny. Fölöltöttem<br />
magamra, és mentem a lányokat vizsgálni. Három vagy négy évig az volt<br />
az elhatározásom, akármi lesz, de én orvos leszek.<br />
Anyám nem akart ismét férjhez menni, legalábbis mi nem tudtunk errôl.<br />
Mindent feláldozott a szüleiért és értünk. Néha felemlítette, akkor<br />
szúrta el másodjára az életét, amikor odaadta nekik a lakást. Anyámnak<br />
kellett többet nyelni. Az öregek kissé maradiak voltak. Öt gyereket neveltek<br />
fel, és azt hitték, minket is úgy kell tartani. Talán azért a nôvérem és én<br />
szabadabbak voltunk, mint a nagynénéim és a nagybátyáim. Bár engem<br />
inkább az utca nevelt.<br />
Apámról ritkán beszéltek, akkor is szidták. Az biztos volt, hogy nem<br />
fog visszajönni, nem hinném, hogy erre várt volna az anyám. Még látogatóba<br />
se mert jönni, hontalan volt.<br />
A nagymamának olyan húzásai voltak, hogy kipucolta a cipôinket, ô<br />
volt az elsô, aki fölkelt. Ez tízéves koromig tartott. Késôbb, ötödikes koromtól<br />
segítettem nekik, fát vágtam, kertet ástam, azt is megcsináltam,<br />
amire nem kért, csak azért, hogy segíthessek.<br />
Mamika reggelit készített, szólt a rádió, ébresztgette a gyerekeit és az<br />
unokáit. Sosem tudtunk egy asztalhoz ülni, annyian voltunk. Anyám testvérei<br />
játszottak velünk. A nagybátyám szánkón húzott minket. Velük többet<br />
voltunk, mint az anyámmal. Ô hajnalban ment, hajnalban jött. Kettôkor<br />
fölkelt, hazajött fél kilenckor, akkor aludt egy keveset, segített bevásárolni,<br />
mosni, fôzni, aztán fél háromkor indult, és este kilencre érkezett<br />
meg, amikor már aludtunk. Ahogy iskolába kerültünk, volt, hogy hetekig<br />
nem is láttam az anyámat. Kétszázkilencven órát is dolgozott egy hónapban.<br />
Ettôl lett nyilvántartott szívbeteg.<br />
Nem járhattunk óvodába, mert ott volt a nagymamánk. Ô vigyázott<br />
ránk, meg vezette a háztartást.<br />
Anyám néha elvitt bennünket kirándulni, vagy látogatóba mentünk a<br />
kollégáihoz, ahol gyerekek voltak. Ötéves koromban, nyáron, hajóval<br />
mentünk Esztergomba, és a nôvéremet nagyon megijesztettem. Elkezdtem<br />
mondani, hogy süllyed a hajó, süllyed a hajó. Ô majdnem belebújt anyám<br />
szoknyájába, annyira kiakadt. Egyszer hintát csináltam neki, egy almafára<br />
kötöttem fel két végével egy kötelet, és a szemetesláda fedelébôl csináltam<br />
ülôkét. Rettenetesen hajlott a fa ága, nem volt biztonságos. Mondta, hogy<br />
59
Change language