Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
V ADNARANCSOK II.<br />
nekem sem volt más választásom. Végül is férfinak bizonyultam, mert<br />
közben arra gondoltam, mit csinálhat a barátom a másik szobában…<br />
Még nem voltam huszonhét, amikor két hónapra az USA-ba mentem,<br />
a testvéremhez. A bérházban, ahol laktunk, élt egy megkapóan szép spanyol<br />
fiú. Állandóan nézett, kacsingatott, integetett, hogy menjek be hozzá.<br />
Egyszer bementem. Nagyon megalázott. Egybôl bedugott a fürdôkádba.<br />
Hiába történt aztán meg minden, nem volt élmény.<br />
Na, itthon lassan elkezdtem a meleg életet, mindig nô voltam. Elôször<br />
nem csináltam semmit, de fokról fokra beletanultam. Sokáig azt hittem,<br />
hogy engem lehet, de én ugyan nem fogok senkit… Az utóbbi idôben már<br />
férfiszerepben vagyok.<br />
Sok nôs emberem volt, és azok ezt szeretik.<br />
Ismertek, tudjátok! Megnézem az orrát, az ujját, aztán döntök. Én mindig<br />
rátarti kurva voltam…<br />
– Csináljatok helyet – adja ki a parancsot Kati.<br />
Ferenc Béla mellé húzódik, s mire a jövevény az asztalukhoz ér, üres<br />
hellyel kínálhatják. Ünnepi esemény, Piri jön, a társaság egyetlen igazi nôtagja.<br />
Nyugdíjkorhatár körüli, alacsony, kövér. Öltözéke bohémra vall.<br />
Nem véletlen: vendéglôi muzsikus a hölgy. A melegek kedvence, szinte az<br />
egyetlen „kívülálló”, akit ôszintén maguk közé fogadtak. Toleranciáján túl<br />
ennek Piri humorérzéke az oka. A pincérek is szeretik, odagyûlnek az asztal<br />
köré, semmit nem akarnak elmulasztani a történeteibôl.<br />
– Mit szóltok, emberek? – kezdi a mai lényeggel Piri, miközben a rendelés<br />
nélkül odahozott sört veszi kezébe. Nem vár választ, folytatja. – Nekem<br />
errôl a gyilkosságról megvan a magam külön kis véleménye. Ha valaki,<br />
én aztán ismerem a melegeket! Mert a többiek kiközösítik, megbélyegzik<br />
ôket. Ezért vannak arra utalva, hogy egymás között éljenek. Ezért<br />
kapaszkodnak annyira egymásba. És ezért képesek mindenre. Egy eszeveszett<br />
szerelmes homoszexuális férfi ön- és közveszélyes. Bizony hülye ember<br />
az, emberpajtás. Szóval itt súlyos okok vannak. De bezzeg a „normális”<br />
társadalom bûntényei! Ott nincsen ekkora kényszer, mégis ölnek!<br />
Csakhogy azt nem verik nagydobra! Például, amit a rendôröm mondott.<br />
Tudjátok, ahol dolgozom, mindennap bejár a körzeti rendôr melegedni,<br />
inni, vacsorázni. Barátságban vagyok vele. Ô mesélte, hogy kábé három<br />
hónapja egy helyre beült egy pasas. Evett, ivott, énekelgetett. Bejött a csehóba<br />
a rendôr. Akkor az ember felállt, szabályszerûen jelentkezett a rendôr<br />
elvtársnál: „X.Y. vagyok. Én vagyok az, akit köröznek, mert megöltem<br />
a feleségemet.” Fogott egy kést, belenyomta az asszony hasába, és szépen<br />
kibontotta. A holttesten meg hagyott egy cédulát, hogy ebben és ebben az<br />
étteremben találnak meg. Nohát, errôl a történetrôl senki se tud Budapesten.<br />
És miért tette a pasi? Istenem, mert az asszony enyhén szólva elkurvult.<br />
Az természetes dolog, hogy egy férfi megöl egy nôt, vagy fordítva!<br />
269
Change language