Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK I.
tudom, hogy ôk is reakciós vicceket mesélnek, és a kocsmában élik ki azt,
amit egyébként nem élhetnek ki.
Nem érzem jól magam. Rosszul érzem magam. Szorongok, beteg leszek,
nem bírom, nem szeretek itt élni. A szorongás megmagyarázhatatlan
érzés. Ugyanolyan, mint a félelem. De ha valaki fél, az tudja, hogy mitôl
fél, ha pedig szorong, nem tudja, hogy mitôl. Én meg, mióta visszajöttem,
állandóan szorongok, és szomorú vagyok.
Miért van az, hogy mindenütt vidámak az emberek, és itt olyan szomorúak?
És miért olyan szomorúak az emberek? Marx ezt egészen másképpen
gondolta. Fetrengene a sírjában, ha látná, ami itt van. Én egyszerûen
nem tudok máshol se élni, itt viszont nem érzem jól magam!
Rosszul érzem magam! Szorongok, beteg leszek. Amikor külföldön van
az ember, jobb. Például itt éjszaka sehova sem lehet menni, de ezek infantilis
indokok, hogy miért nem. Pedig ez a fontos az embereknek. A hazaszeretet
pátoszos dolog, szerintem az ember akkor szereti a hazáját, ha
jól érzi magát benne. Régen volt bennem egy mártíros hazaszeretet, sírtam,
ha a Himnuszt hallottam. Itt az emberek nem politizálnak. Igaz,
hogy Nyugaton fordítva van, a diákok nem tanulnak, hanem politizálnak,
jobboldaliak, baloldaliak, ultranacionalisták. De még mindig jobb,
mert elégedetlenkedhetnek. Nálunk például március tizenötödikén kimegy
az ember a Moszkva térre. Én legalábbis csak odáig jutottam el,
mert ott kell leszállnom a buszomról, és volt nálam egy nagy zászló.
Odajött egy rendôr, hogy tegyem el azonnal, mert csak ötször négyes
zászlót lehet vinni. Én nem tettem el, hanem elfutottam, ô meg utánam,
de felszálltam a hatos villamosra.
Itt az embernek nincs lehetôsége arra, hogy elégedetlen legyen. Azért
olyan fagyos és szomorú minden. Március tizenötödikén be vannak szarva,
hogy majd tüntetés lesz, pedig senki nem akar tüntetni, mert ki megy
oda a lépét kiveretni. Senki. Pedig szabad gyülekezési jog van, az alkotmány
ezt megengedi. De csak elvben, mert ha a Moszkva téren hatan beszélgetnek,
akkor odajön a rendôr, hogy „nincs gyülekezés”, „nincs semmi
csoportosulás”, pedig az ember joga, hogy társasan legyen.
Engem nem érdekel, hogy milyenek az anyagi körülményeim, a létminimumom
legyen meg, és boldog legyek. A pénz nem érdekel. Mikor nem
éltem otthon, volt, hogy hónapokig nem volt pénzem, és negyvenegy kilóra
fogytam, és egészen vékony volt a karom, de nem éreztem magam
amiatt rosszul, hogy nem ettem. Ha csak az lenne a problémám, hogy szegény
vagyok, attól még el tudnék lenni ebben az országban, isten bizony
mondom, akkor meg lennék elégedve ezzel az országgal. Nagyon sokáig
nem ettem… szerelmes és boldog voltam, de ebben az országban semmi
más nincsen, mint az, hogy az ember szerelmes lesz, és az se jó. Nekem
elég lenne, hogy minden második héten enni tudjak, csak jól érezzem magam.
Én úgy szarom le a pénzt, hogy tudom, mit jelent pénz nélkül élni!
141