Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
V ADNARANCSOK I.<br />
az akárki? Mondtuk, hogy ô a legtekintélyesebb személy a gyülekezetben,<br />
és megszabta, nem szabad ceremóniát csinálni. Ez nem vonatkozhat a magánéletünkre,<br />
azt csinálunk, ahogy és amit akarunk! Ne avatkozzon bele senki!<br />
Kérdezte az anyós, kik a mi rokonaink, menjünk, hívjuk meg, nagy lakodalmat<br />
csinálunk.<br />
El is mentünk egy-két helyre, meg voltak híva a személyek. Csak roszszul<br />
voltam. Az egész ügy nem tetszett. Nem éreztem jól magam sehogy<br />
se. A többiek készültek. Jól van, rendben van, megbeszéltük az idôt, mikor<br />
lesz, hogy lesz. Anyámnak megmondtam, nem akarok megházasodni. Azt<br />
mondja apám, miért nem mondtad ezt elôbb?! Azt mondja: pont most! Hát<br />
mondom: most. Még most sincs késô! Nem akarok!<br />
Elmentünk az orvoshoz. Anyám lejött velem, hiszen ideggondozói kezelésre<br />
jártam. Nem volt akkor rendelés. Mentünk a körzetihez. Elmondtam<br />
neki, hogy nem akarom a házasságot. Ettôl vagyok beteg, én ezt nem<br />
akartam. Meg is gyôzött az orvos, milyen káros következményei lesznek,<br />
ha mégis megházasodunk.<br />
Elmentünk anyámmal a Jehova tanúja egyik vénjéhez is, elmeséltük neki,<br />
mit mondanak az orvosok. Ha így áll egészen ez a dolog, nem is ajánljuk a<br />
házasságot, levettük a véleményünket ezekrôl az emberekrôl. Inkább elmentek a<br />
kocsmába, mint hogy részt vegyenek a tanulmányozásokon. Ezek kontárok, ezek<br />
nem is igazi Jehova tanúi! Ezek csak az ajkukkal közelednek, de a szívük messze<br />
távol van az egésztôl. Én ezt éreztem, és tudtam. Hogy rávilágított teljesen,<br />
már teljesen biztos voltam benne.<br />
Voltak, akik mondták, próbáljam meg! Ütöttem a fejemet az idegességtôl,<br />
annyira fájt, hogy az egyik ezt mondta, a másik azt mondta. Hol kapsz<br />
te még egy ilyen lányt? Ne foglalkozz ezzel a lánnyal! Látod, milyen!<br />
Megpróbáltam, hogy aki azt mondta, hogy igen, mondja meg, miért legyen<br />
így, azt, aki azt mondta, hogy nem, az is próbálja érvekkel bizonyítani.<br />
Ez is elfogadhatónak tûnt, az is. Te se vagy különb, miért teszed magad<br />
különbnek? Én se vagyok az a szépség. Hol kapsz te ilyen lányt? Ki az, aki veled<br />
foglalkozott? Ki az, aki eljött hozzád? Képeslapokat küldött magáról. Sír,<br />
hogy ne hagyjam el. Minden házasságban az az elsô, hogy gyerek lesz. Errôl<br />
gondoskodni kell: a ruházatot, az élelmet, a lakást, a nevelést. Etelkával<br />
is törôdni kell, ha nem dolgozik, akkor nekem mindenképpen dolgozni<br />
kell, férfinak, talpraesettnek lenni. És ha én lebetegszek, hogyan tudok<br />
én talpra állni, hogyan tudnám a kívánságokat kielégíteni?!<br />
Anyám, mondd meg… ha már valami… nem akarásnak nyögés a vége… mert elôbb<br />
vagy utóbb az egész ügy… látod, ha már így kezdôdik, az már nem igazi szerelem!<br />
Anyám, én nem merem megmondani az anyjáéknak, mondd meg te! – Fújd le az egészet,<br />
bármennyire fölkészültek, vettek egy és mást, kértek pénzt, annak ellenére is.<br />
Mondd meg nekik: sajnálom az egészet, amiért így történt, de nem akarok még roszszabb<br />
sorsra jutni. Mert így nekik is, nekem is rossz lesz! Anyám aztán megmondta<br />
nekik, hogy fütyülünk rájuk. Még ráadásul azt is hozzátette: bolond ez, bolond ez.<br />
175
Change language