Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
tanulok, és mégis jó jegyeket kapok. Volt, hogy nem jött össze a dolog. Á,
most nem tanulom meg – de kihívtak a táblához, és halvány fogalmam se
volt, mi a lecke. Jött a szekunda, vagy a fa, ahogy mi hívtuk.
Nagyapa mondta, amikor meggondolatlanul sokat járt a pofám, hogy egyszer
a szám fogja a fizetséget rám hozni. Mert azért jó gyerek lennék én, otthon
sok dolgot megcsináltam, inkább megcsináltam a melómat, de csak ha be
volt ígérve, hogy aztán focizni mehetek. Ha nem voltak kint a srácok, akkor
hazamentem, mindig találtam elfoglaltságot. Alapvetô dolgokra hívta fel a
nagyapám a figyelmemet. A pofám miatt valóban sok baj ért. Elôbb gondolkozzak,
aztán járjon a szám. Nagyobb szorgalommal csinálhatnám a dolgaimat.
A nagymamámnak nagy türelme volt, ô végsô esetben, furcsán, mint egy
ténsasszony, visszakézbôl vert képen. Nagyapa durva volt. Anyámtól is kaptam
bôven, fakanállal, nádpálcával, mikor hogy. Nádpálcával sûrûbben vert.
A makacsságért, a feleselésekért, a hazugságokért… bár a hazugságokért nem
annyira, igaz, a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, de engem
nem nagyon tudtak rajtakapni. Voltak kellemetlen dolgok, amikben
kénytelen voltam hazudni. A dohányzás miatt, mondjuk. Kilencéves koromtól
dohányoztam, de rendszeresen csak tizennyolc éves korom után.
A nôvérem és köztem mindig ott volt a nemi különbség. Nem szerette a
fiúk társaságát, saját köre volt. Volt egy matróz sráca, akkor a tejfölszôke, kék
szemû srácok voltak a divatosak. Kollégista volt a gyerek. Jöttek a kamaszkori
élményei, elsô csók és a többi. Én meg rettentôen elítéltem mindezt.
Ötödikes koromban szerelmes lettem. Ica elájult, be kellett vinni a szertárba,
lefektetni. Ahogy ájultan feküdt, olyan szépnek láttam, hogy szerelmes
lettem. Nem titkoltam az érzéseimet, piszkosul kigúnyoltak az osztálytársaim,
keresték az alkalmat, hogyan köthetnének belém. Két szerelmespár,
mindig együtt jár… A lány viszonozta az érzéseimet. Neki talán
még szimpatikus voltam. Elôtte a negyedikes tanár nénim kislányába voltam
szerelmes, ô meg irtózott tôlem.
Marikába Máté is szerelmes volt, nemcsak én. Aztán észrevettem, hogy
jobban vonzódik ôfelé, így lemondtam róla. Talán komolyabbnak tartotta,
pedig parasztszülei voltak. Máté volt akkor a legjobb barátom, az intôimet
is vele küldette haza a tanárnô.
A hatodikban visszautasítottak a lányok. Valószínûleg a renitens magatartásom
miatt, ezen is sokat tépelôdtem. Kihívó magatartásom volt, bár
már nem abba a bandába tartoztam, amelyikbe a bukottak, ismétlôsök verôdtek
össze. Ôket még a tanárok is jobban szerették, mint engem, azért,
mert összetartottak. Nagyobb becsületük volt. Én többet mutattam a látszatnál,
ha tudtam valamit, majd kiestem a padból, úgy jelentkeztem, fokozott
szereplési hajlamom volt. Elôfordult, hogy hülyéskedésbôl jelentkeztem,
és ha felszólított a tanár, abszolúte nem tudtam semmit.
De szép gyerek voltam, szôke, kék szemû, a hangom is szép volt. Énekórákon
a tanár szólongatott, hogy kezdjem el a szólamot.
66