Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK II.
Amikor elkövetkezett az önkielégítés korszaka, megszûnt a lányokkal
való játék, inkább minden fantáziálgatás nélkül egyedül voltam, és próbálgattam
magamat, vagy a hasonló korú fiúkkal együtt malackodtunk.
De nincs konkrét képem vagy emlékem egyikrôl sem. Azt tudom, hogy
mivel fiúosztályba jártam, szinte az összes srác együtt csinálta. Nekem fölállt,
neked fölállt – kinek gyorsabb a habzás! Óra alatt néztük, hogy kinek
áll föl, ki meddig mer elmenni. Szórakoztunk. És ünnepeltük a gyôztest. A
mai olvasmányélményeim alapján úgy hiszem, ez normális kamaszdolog.
Ha véletlenül valakinek nem voltak otthon a szülei, akkor hatan, nyolcan
felvonultunk a lakásukba, és közösen önkielégítettünk. Mindenki magával
foglalkozott, senki sem nyúlt a másikhoz. Az volt a tét, hogy kinek sikerül
hamarabb elélvezni. Teljesen olyan volt, mint a célba köpôsdi. A
vonzerôt maga a versenyszellem jelentette. Abban, hogy kié a nagyobb és
ki a gyorsabb. De ennek nem volt valami nagy gyakorisága. Bár egy pici,
riasztó jel lehetett volna – mert ha például játszottunk, és ketten beültünk
egy szekrénybe, akkor pillanatokon belül egymás nemi szervével kezdtünk
foglalkozni: bökdösôdtünk, heccelôdtünk.
Valójában a magam számára is furcsán, ez a dolog a kollégiumban kezdôdött.
Szégyelltem magam, azt hittem, hogy valaki meglát, és emiatt
megszégyenít. Azt a pár évet soha nem fogom se magamnak, se másnak
megbocsátani. Ügyeltem, hogy ne legyenek, ne lehessenek barátaim. Legfeljebb
haverjaim – a házból vagy a kollégiumból.
Mi általános iskolában tanultunk kézimunkázni! Soha nem volt olyan,
hogy ez most fiúmunka, ez meg lány. Még ma is ki tudok hímezni egy terítôt,
ha arra kényszerítenek. Hiszen tanultam. A papás-mamásban volt
egyedül fiú- és lányszerep, másban soha. És abban soha nem volt szerepfölcserélôdés.
Kollégistaként már tudtam a homoszexualitásról a különbözô felvilágosító
könyvekbôl. Anyámék könyvtárából kiloptunk néhányat, és megtudtuk,
hogy ez milyen bûnös dolog. Tisztában voltam ezzel az élettel, s
hogy ennek milyen okai vannak. S azzal is, hogy mikre képes az ilyen ember.
És megalázónak gondoltam minden ilyen dolgot. Azt is, hogy a kollégiumban
a simázásnál megfogtak. Az, hogy megijedtem, talán nem is
igaz. Inkább attól féltem, hogy mi lesz mindezek után. De aztán szépen
ment minden tovább. Néztük, ki hogyan pisil, milyen ingerekre áll fel neki
stb. Aztán ott már az ember nem egyedül onanizált, hanem segítséget
kapott egy másik kéztôl. Azt tudom, hogy kikkel voltam, de hogy ki volt
az elsô, azt már nem. Létezik a tudatomban valami törlô mechanizmus –
amit csak lehet, elfelejtek ezekrôl a dolgokról.
Általában egykorú gyerekekkel szerettem lenni, legfeljebb a nálam egy
évvel idôsebbekkel. Lényeges korkülönbség akkor még nem volt a partnereim
és köztem. Azt se lehet mondani, hogy valaki megrontott volna.
Akkor egyszerûen elfogadtam, hogy este, lefekvés után kimegyek a mos-
295