Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK I.
Marás Banya dagadt volt. Megbízott bennünket a raktár vezetésével.
Ennek nagyon örültünk, mert amikor akartunk, bemehettünk rendezni a
ruhákat a polcokon. Bezárkóztunk, és ott játszottunk, naplót írtunk, meg
egy csomó infantilis dolgot csináltunk. De sohasem lett belôle baj, mert
mindenki élvezte. Egyszer volt kellemetlen, amikor órán pisiltem be. De
akkor nem vették észre. Abban a padsorban intézetiek ültek.
Hetedik osztály kettô volt az iskolában. A és B. Mind a kettôben voltak
intézetisek. Az A-ban több volt az intézetis, a B-ben kevesebb. A B úgy volt
nyilvántartva, mint az elkényeztetettek. Az A meg a nagy vagány, az intézetisek.
Nyolcadikban egy csomó fiút elvittek az intézetbôl, mert anynyira
rosszak voltak, és összevonták a két osztályt. Marhára klassz osztály lett
belôlünk. Szimmetrikus volt: tizennégy intézetis és tizennégy kintis,
mindegyikben hét fiú és hét lány. Véletlenszerûen alakult így. Addig külön
ültettek bennünket, csak nagyon kevés kintis ült intézetis mellé. Nem
nagyon csíptek bennünket, hiszen állandóan tetvesek voltunk. Mi sokkal
jobban lenéztük ôket, mint ôk minket. Mert olyan kis hülyék voltak. Gyerekek.
Nem tudtak jó balhékat csinálni. Kicsik voltak, árulkodósak, szemetek.
Féltek is tôlünk. De verni akkor se vertük ôket, ha beárultak minket,
inkább széttéptük a könyveiket. Aztán ezekbôl nagy balhék lettek. A szülôk
sorra bejöttek a nevelôkhöz, és elverettek bennünket. Nyolcadik második
felére annyira összekovácsolódtunk a kintisekkel, hogy mindent
együtt csináltunk. Együtt mentünk inni, éjszakázni. Éjszaka néha elmentünk
szalonnát sütni, pedig nekik a családtól cikisebb volt ellógni, mint
nekünk az intézetbôl.
A tanárok sokkal erôsebben éreztették velünk, hogy nem vagyunk
egyenlôk a másik társasággal. Fizikailag se engedtek magukhoz közel, féltek,
hogy tetveket szednek össze. Irtóztak tôlünk.
Az intézetben fôleg a biológia- és a magyartanárom volt szörnyû. A
magyartanárom vörös hajú volt, és állandóan a farkát lóbálta. A kezét benyomta
a zsebébe, teljesen mélyen, odaült az elsô padra, ahol Adriennel
ültem, olvasta a verset, és közben rázta. Ettôl egyszer olyan hányingerem
lett, hogy rászóltam miatta. Elkezdett üvölteni. Volt egy nagy T alakú vonalzója,
azzal vágott fejbe úgy, hogy a vonalzó eltört. Többször eltörte, de
mindig újat vett. Egyszer nagyon kitoltam vele, mert fejbe vágott vonalzóval
– még most is megvan a helye –, és elkezdett csorogni a fejembôl a vér.
Nem töröltem le, hanem hagytam, hogy csorogjon az arcomra. Rám kiáltott,
hogy mossam le, de nem mostam, ezért nagyon felbôszült. Aztán hazazavart
az Adriennel együtt. Benne az volt a szar, hogy mindenkit lekurvázott.
Az intézetben is kurváztak bennünket, de az nem volt olyan bántó.
Kihívott például verset felmondani – az általában nekem mindig jól
ment –, de elôtte meg se mertem szólalni, részben, mert rosszabb jegyet
31