Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
ment a fejembôl, hogy együtt vannak, benyitottam. Nekem minden ajtóhoz
van kulcsom. A két nô össze volt csúszva, éppen ölelkeztek.
Azt hiszem, hogy a nôi homoszexualitás sokkal veszélyesebb, mint a miénk.
Ôk verekedôsebbek, harciasabbak. Nekik kevésbé kirívó a helyzetük,
nyugodtan mondhatják, hogy barátnôk. De ha két férfi megy karonfogva,
rögtön suttognak, hogy buzik. A nôk jobban ügyelnek a partnereikre. Ha
egy meleg nô kiszedett magának valakit, addig, amíg tetszik neki, minden
erôvel azon van, hogy megtartsa. A férfiak, még ha van is tartós kapcsolatuk,
egy füttyentésre lefekszenek mással. A nôk nyilvános helyre se mennek
olyan gyakran, legalábbis budapesti nôi találkahelyrôl nem tudok.
Egyet-kettôt ismerek közülük, közénk járnak, de ezekkel se vagyok valami
jó viszonyban. Egyiküknek tizenhat éves a fia, már ôt is bevezette a
meleg életbe. Elôfordul, hogy a srác valamelyik palijával hajtat fel magának
nôt. Pedig a régi barátnôjével hét évig élt együtt. Még mindig búsul
utána. Ha rossz napja van, leissza magát a sárga földig, és káromkodik,
mint egy kocsis. Éppen ezért hagyták ott. Egyáltalán nem nôies jelenség,
rövid a haja, és nadrágban jár.
Mi pletykásak vagyunk. A „barátnômmel”, Istvánnal nyolc éve ismerjük
egymást. Minden este azzal kezdôdik a placcon, hogy megtárgyaljuk az
újabb eseményeket. De soha nem feküdtünk le egymással. Én is „lány“ vagyok.
Az ilyen barátság hosszú. Bár István egyszer meglátott meztelenül. A
Metropolban vodkáztunk négyen, két lengyel fiúval. Felmentünk a szobába,
de közösen, mert így olcsóbb. No, akkor látott elôször és utoljára meztelenül.
Egy némettel úgy ismerkedtem meg, hogy valami tanfolyamra érkezett.
Eljött a fürdôbe, de rettentôen szégyellte magát, mert kicsi volt a
vesszeje. Pedig nincs azon mit szégyellni, nekem is olyan van. Állítom,
hogy akinek kicsi van, inkább legyen buzi, mint hogy nô közelébe menjen,
mert az kiröhögi. Magyaráztam én a németnek, hogy ruhán keresztül nem
tudom masszírozni, ahhoz le kell vetkôzni. Összejöttünk.
Nem tudom, a többi németnek milyen, de ennek olyan kicsi volt, mint
az ázsiaiaknak. Éppen egy néger ellentéte. Sok néger jár hozzánk, de miattuk
sincs sok botrány.
Egyszer volt egy csinált botrány. Az egyik fürdôalkalmazott férfi, három-
vagy négygyerekes családapa, összecsúszott az egyik férfi vendéggel.
Vidékrôl jött hozzánk dolgozni. Mindig balhézott, hogy mi, buzik, milyen
undorítóak vagyunk. Rányitogatott a többiekre, elijesztette a vendégeket.
A csoportvezetônk ráküldött egy nagyon csinos, tizennyolc éves
fiút. Egy izomkolosszust. Ez az ember meg ráharapott. Nem vágták ki a
fürdôbôl, mégis, egy többgyerekes apa, de ezzel be lett fogva a szája.”
I. masszôr így fejezi be a történetét:
„Kevés köztünk az olyan, aki ne érezne semmit, amikor a munkáját végzi.
Merthogy ez olyan munka… Az ember olyan munkát végez, amilyet szeret.”
280