Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK II.
– Van úgy, hogy a pár közösen szed fel egy harmadikat, de van, hogy a
harmadik elôbb az egyik, késôbb a másik fél partnere lesz. A „passzolás”
bevált módszer.
Lonci azonnal példával szolgál.
– Egyszer egy programozó gyerekkel ismerkedtem meg. A srác jó húszas
éveiben járt. Csupán beszélgetni szerettem volna, s alkalmasabb hely
hiányában fölmentem a lakására. Feltûnt, hogy eléggé rosszkedvû, s figyelme
elkalandozott, egy-egy mondatomra többször visszakérdezett.
Aztán magáról beszélt. Az egyetem elvégzése óta él együtt barátjával. Albérletet
keresett, de mert korábban is „hasonló” volt, elfogadta hajdani tanárának
felajánlását. Kapcsolatuk nyitott, megbeszélik, mikor kié a lakás,
s gyakran szereznek közös partnert. Egyetlen egyezségük van: kapcsolatteremtési
szándékukat elôre bejelentik. A fiú hosszan panaszkodott,
elmesélte szinte az egész életét. Közben megérkezett a nyelvész tanár, aki
azt hitte, hogy titkolt légyottra toppant be, hiszen reggel bejelentette, késôn
este érkezik.
A poénon derülô társaság most veszi észre, hogy megérkezett Béla. Ott
álldogál Jozsó háta mögött, savanyúan nézi a többieket. Még van egy üres
hely, azzal kínálják. Nem kéreti magát, bemászik Ferenc és Lonci közé. Így
teljes a társaság. Mindenki az újonnan jöttet faggatja. Mi újság? Meggyógyultál?
Ne szomorkodj! Jozsó az egyedüli, aki nem érti. Tudni akarja,
mirôl van szó. Béla lassanként kötélnek áll, beszélni kezd.
– Én vállalom azt, ami vagyok. Otthon, a rokonaim elôtt és a munkahelyemen
is. Mindenki tudja, hogy beteg vagyok. Úgy is kezelnek, mint beteget.
Ha néha célzásokat engednek meg maguknak, faképnél hagyom
ôket. Ez vagyok, így születtem. Ha valaki hat ujjal születik, azt nem szólják
meg. Ez se legyen nekik probléma. Ez az én életem, senkit sem rontok
meg, senki terhére nem akarok lenni, hagyjanak békén. Egyedül élek. Kirándulni
se járok, mert senki sem akar velem egy szobába kerülni. Minek
szívjam magamat? Nekem ezt vállalni kell. Szóval a kapcsolatom gyönyörû
volt. Tíz hónapig tartott. Most otthagyott, és még engem hibáztat. Kiborultam.
Éjszaka jártam a várost, nappal literszám ittam a kávét, hogy valahogyan
dolgozni tudjak. Végül az orvos betegállományba vett. Négy napig
egyfolytában részeg voltam. A többiek ismerik.
Béla elmondta, ami a szívét nyomta. A társalgás újra a gyilkossághoz
kanyarodik vissza. Mindenkinek van valami hozzátennivalója. A beszélgetés
mélyén valami ki nem mondott félelem bujkál. Az érdeklôdést idônként
egy-egy betérô „feltûnô jelenség” vonja csak el. A pincérek ismét hozzák
ki az italokat, ez is a nyomott hangulatot tükrözi. Most szokatlanul
nagy az alkoholfogyasztás. Itt-ott vacsorát rendelnek. Fokhagymásat, úgysem
lesz ma túl nagy az üzlet. Új Tükör kerül elô, felolvassák az orvosi üzeneteket.
Most is, mint mindig, van egy homoszexuális levelezô, akit szakszerû
orvosi tanáccsal lát el a lap orvosa. Ehhez mindenki hozzátesz egy-
267