Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
Járt hozzánk egy lány, de nem tudtam, miért jön. Elsônek kosarat rendelt,
szépen megcsináltam neki, utána többször eljött, honorálta, bort hozott,
de hozott mást is, zsebkendôket, ajándékokat. Mintha szeretné, ha mi
is elmennénk hozzájuk, nem messze laknak tôlünk. Ha nem voltam otthon,
üzeneteket hagyott, mert én mindig úton voltam, volt, hogy meg is
várt. Mindig toprongyos voltam, a cipôm tiszta kosz, a ruhám tépett. Otthon
úgy talált engem. Ha úton voltam, és utána találkoztam vele, nem
néztem ki úgy. Utalásokat tett arra, hogy nem szeretnék-e megnôsülni,
szeretné, ha kialakulna köztünk egy kapcsolat.
Ô is Jehova tanúja volt. Én azért csináltam kosarakat, mert a kötelességemnek
tettem eleget ezzel. Nekem ez szakmám. Én nem tudtam
mire vinni.
Észrevehetô volt Mártán, mit akar. Néha a barátnôjével jött, ô is testvér.
Mindenesetre úgy volt, hogy egy hétvégén elmegyünk hozzájuk. Kedves
volt elôttem, valahogy viszonozni akartam a kedvességét. Mindig megkínáltam
ôket, ajándékot adtam nekik, egy nagyon szép kosarat, szép piros
vesszôk voltak benne.
Egyszer kora reggel állítottak be hozzánk, söpörtem, koszos voltam.
Köszöntünk. Mondom anyámnak, hozzon nekünk dinnyét. Márta hozott nekem
egy verset, Jehovával kapcsolatos volt. Én nézegettem, de teljesen el
nem olvastam, csak úgy forgattam. Alá voltak húzva egyes szavak, hogy
örök élet, boldog élet, szeretet. Talán azért mutogatta, hogy vegyem észre, mit
akar, gondolkozzak el a dolgokon. Egy kis füzetben voltak, egy nagyon
szépen beillatosított kis füzetben.
Nagyon szégyelltem elôttük enni, én mások elôtt nem merek enni. Ha
már enni kell, mondtam nekik, hogy egyenek, és én elmentem. A sógor a
szomszédban csinálta a ház tetôszerkezetét, javítgatta, oda akartam menni,
de aztán gondoltam, hogy ez túlzás lenne. Elég, ha kint vagyok. Aztán
bementem, majd megint kijöttem. Rühelltem az egész dolgot.
Mindig ott volt a hegedûm, elôvettem, és elkezdtem húzni. Akkor még
úgy se tudtam zenélni, mint most, hiszen tizenhét éves voltam talán éppen.
Elkezdtem hegedülni, azokat a vallásos énekeket, amiket tanultunk,
de akkor már ôk kezdtek készülôdni. Beszélgettünk még közben a Bibliáról.
Mártát szüntelenül követték a szemeim. Nem tudtam a tekintetemet
levenni róla. Nem akartam. Szép volt. A villamoson, buszon sem
tudtam levenni a szememet egy-egy szép lányról. A szemem észrevette a
szép lányokat.
Egy alkalommal egymaga jött el. Pedig nemcsak neki, de a barátnôjének
is csináltam kosarat. Így tudtam viszonozni a barátságukat! Kikosaraztam
ôket. A másik lány cserébe almát küldött.
Elmentünk Mártáékhoz, az anyám, a nôvérem, Vera is ott volt, meg én.
Várt az állomáson, örömmel fogadott bennünket. Ki volt öltözve, a haja
megcsinálva. Mondta, zenét fogunk hallgatni, ezért vittem a magnót, ve-
166