Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
V ADNARANCSOK I.<br />
könyv-lakattal. Már parkánosak voltunk. De emlékszem a persely fölött<br />
levô márványtáblák felirataira is. Rettentôen bosszankodtunk a<br />
persely miatt. Volt egy Mária-szobor. Beraktuk a szatyorba a perselyt,<br />
akkor vettük észre, hogy a néni lát bennünket. Elkezdett sikoltozni, mi<br />
meg futottunk ki. Visszadobtam felé a perselyt, de eltaláltam a szobrot.<br />
Késôbb a Kobrát küldtük be, hogy nézze meg, mi van, és mondta, hogy<br />
a szobornak letört a karja. Kicsit megbántuk.<br />
Néha, ha lógtunk, elkaptak a zsaruk. Egyszer, amikor mentem Adriennékhez,<br />
megállt mellettem egy rendôrkocsi, és valami semleges dolgot<br />
megkérdeztek. Válaszoltam nekik valamit, aztán elkezdtek hülyéskedni.<br />
Indultam tovább. Mivel tudtam, hogy fényképes körözésem van, néhány<br />
lépés után elkezdtem szaladni. Kiszálltak a kocsiból, és utánam. Berohantam<br />
egy tízemeletes házba, irány a lift, felfelé. Mire fölmentem a tizedikre,<br />
ôk is ott lihegtek a lift elôtt. Le az ötödik emeletre, jönnek ôk is lefelé. Becsengettem<br />
az ajtón, kijött egy nô, mondom neki, hogy csókolom, üldöz<br />
két szatír, és becsuktam magam mögött az ajtót. A nô nagyon megijedt, de<br />
akkor már csöngettek. Mondom neki, ne nyissa ki, itt vannak. Ekkor kinézett<br />
a lyukon, és mondja, hogy jé, két rendôr, de jó, hogy itt vannak. Na,<br />
baszd meg! De közben én már a fürdôszobában voltam bezárkózva. Hallom,<br />
hogy a két rendôr kérdezi, nem jött-e be egy lány. A nô mondta, hogy<br />
de, de az elôbb még itt volt, és azt mondta, hogy üldözi két férfi. Nem tudom,<br />
hogy mit csináljak, öngyilkos akartam lenni, de nem volt semmi<br />
olyan a fürdôszobában, amivel lehetett volna. Be akarták törni az ajtót, aztán<br />
valahogy bejöttek. Brutálisan kapták el a nyakamat. Kilöktek, és nem<br />
is igazoltattak. Mire leértünk az elsô emeletre, én már kiabáltam, hogy engedjenek<br />
el, ebben a házban lakom. Aztán levittek a kocsiba, és ott megmutatták<br />
a fényképemet, amely alapján köröztek.<br />
A Duna-parton is majdnem elkaptak. Még három nap alatt voltam. Három<br />
nap után körözik név szerint az embert, két hét után fényképpel. Az<br />
igazolványomban megnézte a zsernyák, hogy van-e iskola, meg hol lakom,<br />
aztán elengedett. El tudom képzelni, hogy másnap, amikor megkapta<br />
rólam a körözést, mennyire el volt képedve, hogy kiengedett a markai<br />
közül.<br />
A Déli pályaudvaron is elkaptak hármunkat, pedig ott semmit nem csináltunk,<br />
csak marháskodtunk és éltük az életünket. Nagyon jól éreztük<br />
magunkat, senkit nem zavartunk.<br />
Idegen lett minden<br />
Sajnos, Ilona az én hatásomra kezdett igazán narkózni. Addig mindig<br />
Ágival narkóztam, a fogadott húgommal. De amikor az iskolában együvé<br />
kerültem Ilonával, akkor állatira összebarátkoztunk. Már elôtte is barátkoztunk,<br />
mert óvodába is együtt jártunk. Aztán a nevelôotthonban talál-<br />
37