Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
Akkor nem volt az apósomék és köztem ellentét, látták, nagyon igyekszem
megállni a helyemet. A vezetôkben is volt humanitás, bár rettentôen
rossz kocsim volt, de rakodni lehetett, azt is megfizették. Jó volt, bár halálra
idegesített az, hogy többet rossz a kocsi, mint jó, nem tudok annyit keresni,
amennyit szeretnék. Sokat kellett javítani a kocsit. Egyre könnyebben csattantam
fel, rugdostam, hôbörögtem. Lehet, hogy a környezetem valamennyire
megértette, hogy nekem most a pénzre kell hajtanom, de ezt nem éreztem.
A feleségem állandóan maga mellett tartott. Még azt a pénzt is hazaadtam,
amit svarcoltam. Elég jól kerestem… Olyan dolgokat csináltam, amiért
felelôsségre is vonhattak volna. Mindent azért, mert szerettem egy nôt,
és biztosítani akartam neki az anyagi jólétet. Nem beszélve a lányomról!
Naponta alig ettem, megittam egy liter tejet, megettem öt meg tíz deka parizert,
mert féltem, hogy a gyerekem szájától vonom meg az ételt. Pedig
svarcban annyi pénzt szereztem, ha azon elmentem volna szórakozni
vagy inni, nem az asszonykám szoknyája mellett ülni… mert ô kisajátított
magának, akkor… Éreztem, nem szereti, ha távol vagyok, eleget voltam katonakoromban,
azt akarta, minél többet együtt legyünk. Nekem nem volt
se társasági-, se magánéletem, annak ellenére, hogy szerettem a családomat.
És örökké apóssal, az anyóssal lenni együtt, így jó, ugye, apuka, odateszem
ezt, anyuka. A szeretkezés közben ránk nyitottak! A gyerek mellett
ne hangoskodjunk! A gyerek alszik, csendben legyünk! Közben mindent
hazahordtam, de csak úgy füstölt. Volt olyan hónap, hogy öt rongyot leszámoltam.
Háromezer-hat a fizetés, a többit összemaszekoltam. A jatt
meg a svarc. Nekem még zsebpénzem se volt, azt se adott a feleségem. De
ebbôl a pénzbôl soha nem maradt meg semmi.
Az apósomék egyre rosszabb szemmel néztek. Van pénz, nincs pénz.
Jöttek a dühösködések. Idegességem miatt féltették tôlem a gyereket. Miért
nem foglalkozhattam a gyerekemmel? Úgy, ahogy szerettem volna! Ha
felvehettem a gyereket, és szeretgetni próbáltam, akkor megjelent az
anyós, kezdte a lányt babusgatni, utyurka, putyurka. Ilyen hülyeségek.
Kiszedte a kezembôl. Kisajátította magának, ô etette, ô fürdette, a lánya
még ezekhez is béna volt.
Az anyósom mondá, sokkal rendszeretôbb vagyok a lányánál. Alaposabban
végeztem el a takarítást, ettôl is meg akartam kímélni ôket. Papucs
voltam. Mindentôl megkíméltem a feleségemet is, neki csak az volt a munkája,
hogy bement a munkahelyre és dolgozott. A gyerekre az anyósék vigyáztak,
a házi munkákat én végeztem el. Neki csak szeretkezni kellett
volna. De még erre is könyörögve lehetett rávenni.
Úgy döntöttem, hogy ott fogom hagyni a munkahelyemet, elmegyek
hivatásos gépkocsivezetônek. Olyan négy rongyot kereshettem volna, és
sok a szabadnap is, mellékesen össze lehet szedni két-három rongyot.
Vagy maszekolhatok. Mindezt a családomért! Eléggé hangosan mondogattam,
szeretnék ötrôl hatra jutni.
94