Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
G ÉCZI JÁNOS<br />
IX. Vállalom, de nem dühöng<br />
bennem a boldogság<br />
„A mai napig tartom, és talán ez életem végéig igaz lesz, hogy a szó<br />
Magyarországon használt értelmében nem vagyok buzeráns. Én tervezônek<br />
tartom magamat. S ehhez van egy diplomám. Van egy magánéletem,<br />
amelyben a fiúkat szeretem, illetve a fiúkat is. Elhatárolom magamat azoktól,<br />
akik fôfoglalkozásban buzeránsok. Pedig igen egyszerûen lehettem<br />
volna én is strici vagy kitartott.<br />
1951-ben születtem. Anyám ötvenháromban huszonhét éves volt – tizennyolc<br />
év különbség van a szüleim között. Volt egy bátyám, meghalt.<br />
Ennek ellenére Ratkó Anna egészségügyi miniszternek köszönhetem,<br />
hogy élek. Apámnak hat elemije és négy polgárija van. A háború alatt<br />
anyám Németországban élt, apám – akirôl a mai napig sem tudok semmit<br />
– természetesen a maga második világháborús útját járta az orosz hadifogságig.<br />
Apám a háború végére hívô katolikussá vált.<br />
Kemény katolikus nevelést kaptam, amire a mai napig büszke lehetek.<br />
Hittanra jártam, elsôáldozó voltam, mindezt az anyám kedvéért.<br />
Apám testvérei közül egyet ismertem, holott voltak vagy öten túlélôk,<br />
de velük soha nem találkoztunk. Az apai nagyapám is élt, vasutas, de<br />
az volt már a húszas években is. Ma már tudom, milyen abszurd ez a<br />
helyzet! Ötgyermekes zsidó vasutas a nagyapám, akinek a gyerekei kikeresztelkedtek,<br />
mindegyik katolikussal kötött házasságot – s nem<br />
tartják egymással a kapcsolatot!<br />
Vidám volt a gyerekkorom.<br />
Kinn ettünk a folyosón. Este kilencig játszhattunk, fára másztunk, bújócskáztunk.<br />
Mocsok rossz gyerek lehettem. Eleven. Az elevenséghez az is<br />
hozzátartozott, ha valaki megvert, akkor a húgomnak szóltam, és ketten<br />
megvertük azt, aki meggyepált. Illetve fordítva. Talán csak annyiban voltam<br />
elkényeztetett, hogy már négy-öt éves koromban olvasgattam, mert<br />
megengedték. Anyámék belénk nevelték, hogy nekünk többre kell vinni<br />
az életben, mint amit ôk értek el.<br />
Nem vettek be egyikünket se az óvodába, mert anyám otthon volt, viszont<br />
egy másik helyre, a zeneóvodába beírathattak. Nagyon élveztem,<br />
mert énekelni tanulhattam. Ezért a mai napig hálás vagyok. Aztán beírattak<br />
zongoraórára meg németórára. A németet nem szerettem, utáltam, aki<br />
292
Change language