Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
Mindig volt bennem valami, ami nem engedte, hogy betegyem neki, pedig
akkor már mindegy lett volna.
Az utolsó héten elmentem Etelkáékhoz. Beszéltem ismét az anyjával,
hogy eljöhessen, még az utolsó héten nálunk legyen. Takarít, az udvart
rendbe tesszük.
Ott nyilatkoztam meg, hogy kudarcot fogok vallani, nem lesz jó a házasságunk.
Ne legyen házasság. Ôk menetet, nagy ceremóniát akartak. Én
ezt sem akartam. Beszéltem Etelkával. Nehezen értette meg. Könnyezett
is, sírt is. Nyilván megmondta a szüleinek, hogy mi van, szóval észrevették
a szülei, hogy nem akarom ezt az egészet. Utalgattak is, hogy én nem
szeretem Etelkát. Nem szóltam neki semmit. Most mondjam azt, hogy
nem szeretem? Tulajdonképpen szeretem. Nem akartam boncolgatni ezt a
kérdést, én szeretem, de nem úgy, mint egy szerelmi kapcsolatban, nem
olyan a mi kapcsolatunk. Csak gondolkodtam a dolgon, hogy hogy tudnám
neki megmagyarázni. Inkább el se kezdtem a beszélgetést.
Buzdítottak, ez az én esetemben szükséges, a doktorok mondták, ez az
én bajom. Megerôsítgettek. Mondta az após: figyeld meg, miután megházasodtok,
teljesen rendben leszel.
Etelkának többször mondtam, nem fogom tudni szeretni. A szexuális
kapcsolatunk sem lesz jó, a mindennapi életünk se. Netán gyerek születik,
az majd aztán… megissza a levét. Ô is boldogtalan lesz, én is. Nem beszélve
a szüleimrôl. A szüleim is aggódnak értem, a testvéreim is aggódnak,
és aztán csak tánc meg balhé. Ne kezdjük el. Nem baj, ha úgy szeretem,
mint testvéremet, ô mint feleség, biztos úgy fog szeretni. Garantálja. Nem tudtam
meggyôzni, nem tudtam rávenni, hogy szakítsunk. Így aztán mégis
eljött hozzánk, hogy sok munka van az udvarban. Én mondtam, hát tényleg.
Aztán nekiállt kapálgatni, meg dolgozgatni, vizet hordott, láttam a lelkesedését.
Ott volt már a sátor is. Aztán jöttek az apósék.
Megvettük a ruhákat, amikben majd én leszek. Etelkának is néztünk
menyasszonyi ruhát, de nem volt jó egyik sem. Mindegyiket kipróbálta.
Az ismerôseit kérdezgette, hogy nincs-e meg a menyasszonyi ruhájuk.
Megvolt némelyiknek, de mind szûk volt. Úgy kellett csináltatni.
Aztán lebeszéltem az esküvôrôl. Ceremónia ne legyen, sôt semmi ne legyen.
De ha tényleg annyira vannak, akkor csak egy kicsit legyen. Eljött az egyik vén a
Jehova tanúi gyülekezetbôl. Tapasztalt ember, valahogy arra járt, de lehet,
hogy hozzánk indult. Mondta, nekünk nem lakodalomra van szükség, hanem a
Biblia szelleme alapján kell megtartani az esküvôt. Ne lagzi formájában történjen,
de olyan legyen, hogy ne legyen nagy ceremónia, és az, hogy végigmegyünk az úton.
Láttam, egy alak van az ablaknál. Ki lehet az? Hát Etelka. Ez az illetô is
észrevette. Ezért bementem hozzá: gyere ki, itt van a Jehova tanúja, és próbáljunk
vele beszélgetni, ô Jehova-tanú, tapasztalt. Próbáljuk meghallgatni és megérteni.
Nem tetszett neki az egész. Szerették volna, hogy menet legyen, menyasszonyi
tánc, ajándékok meg hasonló. Az anyósék kérdezték: Mit akar ez
174