Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
Hetente egyszer, esetleg kétszer találkoztunk, vacsoraidôben. Két szilencium
között egyórás vacsoraidô volt. Felvettem a melegítômet: futni
megyek az erdôbe. A folyosó végén, az üvegajtónál megálltam, ô jelzett a
kocsi reflektorával, hogy vár rám. Lementem és elindultunk valami eldugott
helyre. Ritkán fogott meg, azt szerette, ha én tevékenykedtem. Tízszer
sem voltam vele, megijedtem az egésztôl. Különösen azután, hogy egy
rendôr igazoltatott bennünket.
Furcsa ember volt. Egyedül élt, pontosabban egy barátjával. Említette
egyszer, seggbe fog baszni. Egy hét végén, ha elmegyek vele. Volt
egy notesza, ahová beírta, kivel volt így. Megnéztem: minden lapon
volt vagy tizenöt név. Köztük ismerôsök: tanáraim, a fél kollégium.
Iszonyodtam. Úgy éreztem, nekem ebbôl elegem van, kipróbáltam néhányszor;
amit tudni akartam, azt megtudtam. Kész, vége. Legközelebb
már nem mentem el. Megmondtam neki, hogy hagyjon békén, de
még néhányszor keresett. Évekkel késôbb találkoztunk, kérdezte,
nincs-e valamire szükségem. Nincs.
Aztán nyolc évig semmi bajom nem volt magammal. Rendezôdött a
szexuális életem. Meg is nôsültem, gyerekem született. Lakást kaptunk, a
szüleink segítettek, szépen berendezkedtünk. Benyújtottam két újítást,
közvetlenül a diploma után, az egyiket országosan bevezették: elfogadtak
szakembernek, szinte hónapokon belül.
Megkeresett egy cég, meghívtak fôosztályvezetônek. Elônyös feltételek,
sok külföldi út. Két hét gondolkodási idôt kértem, de már másnap telefonáltam
nekik, ha kikérnek, átmegyek. A feleségem is örült, pedig ha
tudta volna, mibe keveredtem, tiltakozott volna ellene. Ezután két évvel,
már túl az elsô kiboruláson, leleplezôdtem elôtte. Az a gyanúm, hogy már
korábban is sejthetett valamit. Akkor mindenesetre véletlenül jött haza
két nappal korábban az anyjáéktól. Orvos barátommal voltam otthon, késô
este, már ágyban lepett meg bennünket. Gyakran szoktak nálunk vidéki
ismerôsök aludni, tehát az még nem lett volna baj, ha ott a srác, ha meg
lett volna vetve a másik ágy is. De a helyzet félreérthetetlen volt. Sírógörcsöt
kapott, kirohant a konyhába, azt se tudtam, mit csináljak. Végül
a srác mindkettônknek beadott egy-egy injekciót. Nem mert bennünket
egyedül hagyni. A feleségem késôbb megértett, simán ment a válóperünk
is.
Akkor éjszaka úgy éreztem, az a becsületes, ha mindent elmondok neki.
Meséltem arról, hogy gyermekkoromban milyen érzéseim voltak, de
azt is elmondtam, hogy nem akarok mindent a tizenöt évvel korábbi eseményekre
hárítani. Azok a dolgok tíz évig elmaradtak, és önmagukban
gyerekkori vagy kamaszkori ferdüléseknek lennének tekinthetôk, amin
mindenki keresztülmegy.
Már az sem zavart, hogy a bíróság is tudomást szerzett a homoszexuális
hajlamomról. Nyilvánvalóan a feleségem javára döntöttek – a gyerme-
256