Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
nálunk van a legtöbb öngyilkosság: mert itt ilyen az élet. Mert itt ilyen életet
teremtettünk magunknak. Ezt mi csináltuk. Senki nem vonhatja ki magát.
Nagyon fásultak az emberek. Egyszer tizenöt éves koromban egy zsúfolt
autóbuszmegállóban álltam, és a szemközti oldalon egy szerencsétlen
embert ketten vertek. Senki nem ment oda, csak egy picike, vékony öregasszony,
a többi ember végignézte, hogy egy embert vernek. Mert mindegyik
félt, hátha ôt is összeverik, egyik se merte a rohadt pofáját kinyitni,
csak a picike asszonyban volt annyi emberség, hogy odament, és azt
mondta, hát elnézést, de ne verekedjenek.
Nyugaton nemcsak mosolygósabbak az emberek, de színesebben is járnak,
öltöznek. Az öltözködés nagyon fontos. Ebben a városban mindenki
egyformán néz ki. Itt minden ötödik ember öngyilkos lesz, azt hiszem, harmincból
tizenöt már megkísérelt öngyilkosságot. A gimnáziumban jöttem
rá, hogy az iskolában értelmetlen marhaságokat tanul az ember. Még nyolcadikos
korában az ember tele van hittel, és még semmit nem lát. Aztán rá
kell döbbennie, hogy micsoda dagonya van. Hogy amikben ô hisz, meg amit
az országgyûlésen meg a tévében mondtak, hogy így a munka, meg úgy a
munka, milyen klassz, abból semmi sem igaz, nem úgy van, ahogy mondják.
Akkor sorra veszti el a hitét az emberben, és eljut… eljut a diliházig.
Nyilván az egyik ok én magam vagyok. De ez maga a társadalmi ok is!
Például a Blaha Lujza téren fiatalok ácsorognak, annak látom az okát. Azt
mondják, a fiataloknak nincs hitük. Hát azért, mert az öregek elvették a hitüket!
Hát azért nincs! Az öregek nem mutattak semmi hitet! Régen legalább
hittek az emberek Istenben, vagy mit tudom én, miben. Meg abban
hittek, hogy a maszek kedvesebben szolgálja ki a vevôt. Elvették az emberektôl
a hitet, és nem adtak cserébe mást. Nem a fiatalok nem hisznek, hanem
az öregek nem mutatnak utat. Azért utálják a fiatalok a munkát. Ôk
nem azt mondják, hogy nem szeretnek dolgozni. De rengeteg a fiatal – az
tudvalevô – Magyarországon, aki figuráns, modell stb., aki olyan munkát
vállal, ami nem sok idôt vesz el. Minimális pénzt lehet kapni, de be van írva
a személyibe a munkahely. És miért nem szeretnek dolgozni? Mert senki
nem tanította ôket arra, hogy szeressenek dolgozni. Valamikor, lehet,
hogy elképzelésük volt, majd találnak olyan munkát, amit szeretnek, de
elvesztették a hitüket.
Itt azt mondják, mindenkinek megvan a pénzminimuma, de nem ez a
fontos. Persze, én rózsadombi káder gyerek vagyok, és ott állnak a hátam
mögött a szüleim. Hát igen, de én a szüleimtôl hitet kaptam, amit sorra elvesztettem.
Azért a hit hiánya sokkal tragikusabb, mint a hitetlenség, mert
így az ember tudja, hogy volt valami, amiben meg tudott kapaszkodni,
ami mellett tudott érvelni. Ha nem lettek volna ilyenek a szüleim, akkor
rögtön a nagy magyar realitásba csöppentem volna.
Nyugaton az a jó, hogy az ember bátran megdögölhet. Van egy csomó
narkotikum, és az ember szabadon pusztíthatja az agyát. Itt még ez is til-
144