Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK I.
tem utána, hogy felemeljem és megklopfoljam, a tömegbôl durr, leütöttek,
összeestem, mint a colstok. Hiába mondtam, hogy pleknis téma nem lehet.
Az egyik bulin egy srác ráült Lóri pulóverére. Össztánc volt éppen.
Szólok neki, haver, ne ülj a barátom pulóverére, ô meg elkezdett hepciáskodni,
kicsit volt a fejemben, és én nem szeretem, ha valakivel szépen beszélek,
nem hajlandó ugyanúgy válaszolni. Mondom, hármat számolok.
Aztán bevágtam a gyereknek, szegény alig bírt felállni. Ez nem plekni,
mert elébe álltam. Beütötte a fejét az ablakba. A tánctanár azonnal kitiltott.
A vendéglôbôl is kitiltottak. Nem tehettem be a lábamat botrányos részegségeim
miatt. Mert garázdálkodtam is. A pincér édesanyja nem akart
kiszolgálni, aki olyan nagy ribi, hogy a mai napig katonatisztek kúrogatják.
Ráadásul egyszer Lóriékat föl is jelentette: az újságban olyan cikk jelent
meg róluk, hogy a gyerekek kövekkel tisztítják a villanykörtéket. Pedig
csak a macskákat dobálták. Valamelyik újságíró hülye humora… Én,
hála istennek nem voltam benne az újságban, bár együtt voltunk akkor is,
hárman. Lóri, Tamás és én. Tamás akkora pofont kapott a rendôröktôl,
hogy azt hittem, pirosat fog köpni. De csak a taknya-nyála folyt egybe.
Még mindig Marikával voltam jóban. Az egyik haver iskolai felszabadulását
akartuk megünnepelni, elhívtam Zsuzsát is. Csak az volt a baj,
hogy Zsuzsánál nem volt jó a gyerek. Akkor még mûködött a bár. Hova
menjünk a tizenhat éves fejemmel, hát persze hogy a bárba. A lányok öntözgették
a narancslevet a leanderre, mert azt rendeltünk nekik, helyette
inkább konyakot ittak. Nekünk sem kellett olyan túl sok, így is otthagytunk
vagy öt kilót. Beszálltam a fizetésbe, a srácnak ne könnyítsék
meg annyira a nadrágját. Szépen termeltünk, ezért mámoros állapotban
settenkedtünk hazafelé. Pisti azt mondja, hogy cseréljünk nôt. Ezen ne
múljon, megkérdeztem Marikától, neki is jó volt. Állítólag fogdosni akarta,
meg szerette volna csókolni, a Marika hagyta magát, egy kicsit rosszul
esett, lényeg, hogy összeborultak. Két nagy gyerek jött a másik oldalon,
késôbb kiderült, hogy Lóri nagybátyja. Átszólt, hogy akassz már be neki.
Pista visszaszólt, hogy kuss, mert leverem a fejed. Marha nagy gyerek ô
is, kétszer akkorák a vállai, mint nekem… Visszaszól a gyerek: megnézném,
ki az az erôs gyerek, aki le tudná rúgni a fejemet. Föl volt túrva az
utca, gázcsöveket fektettek, nehezen értek át az oldalunkra. Közben már
Marika visszajött hozzám. Pistiék meg elôttünk mentek. A gyerek csak a
nôt figyelte, hátulról engem ütött le. Elfeküdtem. Amikor kászálódtam
fölfelé, úgy szívgödrön rúgott, hogy felfestôdtem a falra. Elvesztettem
egy pillanatra az eszméletemet, és elôredôltem, ököllel. A kezemen egy
vastag gyûrû volt, éreztem, hogy eltalálom a fejét. Erre megsturcolt, fölrepedt
a pofám, két hétig cumisüvegbôl ettem, fájt a szám, és valami sárga
porral kellett beszórni. A Pistát meg a másik gyerek vette kezelésbe, de
nem sikerült neki, mert a haver felmarkolt egy maréknyi port, és a szemébe
vágta. De azért picsán rúgta a manus, ô is kapott valamit! A csajok
73