Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK I.
szôre, forró volt és puha, mintha anyukám lenne, és szeretet sugárzott belôle.
Keringôztünk, én örömömben sírtam, és nagyon sok komondorral
táncoltam. Aztán belenéztem a tükörbe, és láttam a fejemet, mint egy röntgenképet,
csak a csontokat. Egy nagy pillangó kúszott fel az agyam felé,
ezüst, és minél feljebb volt, annál kevésbé láttam, egyre jobban elhomályosult
minden. Akkor elájultam, és el is aludtam. Reggel nagy ciki
lett, mert kiderült, hogy egész éjjel üvöltöztem meg keringôztem. A srác
anyja feltépte az ajtót, meglátott minket. Az egyik csaj félmeztelen volt, a
szekrényben mindenhol hányadék.
Máskor a Moszkva téren álltam, minden gyógyszer nélkül. Annyira kivoltam,
hogy gyógyszer nélkül is vizionáltam. Dinnyét vittem a kezemben,
mert elôzôleg loptunk egyet a barátnômmel. Illetve Ilona is lopott
egyet, meg én is. Röhejes volt, mert egy nô megszólított, hogy a kolléganôm
lopott egy dinnyét. Mondtam, hogy köszönöm a figyelmeztetést, de
én is loptam. Akkor elkezdtem futni. Ilonát elkapták, de kiverte a huppot,
hogy ô megvette. Felpofozta az eladót. Én még nem tudtam ezt, és a
Moszkva téren vártam rá. Nálam voltak a személyik, és így nem tudtak
velem semmit csinálni. Leültem a dinnyével, aztán már csak azt láttam,
hogy benne állok a dinnyében. Elôször egy forró csepp esett a lábamra. Saruban
voltam. Megfogtam a lábujjamat, és láttam, hogy egy óriási nagy
dinnyében állok. Aztán szakítom a dinnye belét, és olyan piros, nagyon
édes, és jön a pszichológusom, akit késôbb nagyon gyûlöltem, meg
anyám, meg mások, és kérték, hogy adjak nekik is dinnyét. Én szakítok, és
adok nekik. Óriási magok voltak benne, féltem, hogy rám esnek és agyonütnek.
Kihúztam a magokat, és kidobáltam. Mikor felébredtem, az intézetben
voltam. A csajok megtaláltak, és bevittek.
Több olyan eset volt, hogy bevittek a rendôrségre. A metrón egyszer
úgy éreztem, hogy repülök, kitárt kezekkel álltam ott.
A Parkánnál a tudatom egy része megmarad, az, amelyik nagyjából
szabályoz. Szóval nem ugrom ki az ablakon, valahol tudom, hogy most
víziót látok. De a morfin annyira lehülyíti az embert, hogy azt se tudja,
hogy ki, és azt se, hogy ô most morfint kapott. Ezért nem szeretem,
mert nagyon félek, hogy valahol hülyeséget csinálok narkós állapotban.
Az viszont jó a morfinban, hogy mindenkirôl úgy érzed, szeret téged.
Mész az utcán, és mindenki rád mosolyog. Mindenhol meleg fény
van, meg tengerringás, nem érzed a saját súlyodat, mindenki a mamád.
Ilyenkor nem lehet megsérteni, úgy érzed, hogy simogatnak.
Borzalmasan érzelmes az ember morfinos állapotban. A közepén már
nem tudod, hogy mi van veled, félelmetes.
Egyszer Csepelen volt egy Beatrice-koncert, ott is kaptam morfint, és
másnap délben ébredtem fel egy erdôben, tök egyedül. Azt se tudtam, hol
vannak a többiek, elfeledtem még az álmomat is, a víziómat is, olyan sokat
kaptam. Kiderült, hogy a többiek is így jártak. Végül az, aki va-
41