Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
Beszélgettünk arról, hogy nálunk hogyan aktuális, helyes követni a
Bibliában leírtakat, és hogyan jó hirdetni. Alkalmi helyeket kell keresni;
akár állomáson, akár várótermekben, még temetôben is. Mindenhol lehet
hirdetni. Parkokban is. Én már akkor is hirdettem, amikor alig jártam oda.
Megtanultam egy témát, kezdtem másoknak mondani. Tanulmányozás
volt, utána, fôleg az elsô idôkben megkerestem a haverokat, és azoknak elmondtam.
Ôket nem érdekli, nem is hisznek benne, de az örök életrôl nagyon
szerettek hallgatni.
Megismerkedtem a feleségemmel
Hetvenkilenc február tizenhetedikén ismerkedtem meg a feleségemmel.
Bál volt, és erre mentem el. Nekünk bálba se szabad mennünk, de azt
mondtam, hogy mindent lehet, ha csak nézem. Nem lesz semmi, elmegyek,
táncolni úgyse tudok, nem leszek züllött életû. Söröztünk az unokabátyáimmal.
A témájuknál tartottunk: szex, szerelem, baszás. Megszóltak,
hogy mért vagyok ilyen komoly, miért nem szórakozom. Szövegeltek,
de belôlem nem jött ki ilyen szó.
Mondta az unokabátyám, Etelka itt lesz, de mondtam, hogy nem igaz,
mert ilyen helyre Jehova tanúi nem mennek. Már mondták, hogy be leszek
mutatva egy lánynak. A lány szerény, kedves, olyan, mint én. Ha olyan,
mint én, akkor biztos jó lesz a kapcsolatunk.
Nem mertem odamenni az asztalukhoz, menni akartam, de nem
mertem. Szólt a zene. Cigányzenészek voltak, élveztem a muzsikát.
Asztalnál ivogattam, a nôk elmentek táncolni, ez így tartott kilencig,
tízig, tizenegyig.
Vécére mentem, és jött utánam egy cigány. Kérdezgetett, hogy hol lakom,
itt még nem látott, mi a szakmám, szóval faggatott. Mindent elmondtam
neki. Mondta, menjek oda az asztalukhoz, bemutat a lányának.
Hú, a fejemhez kaptam, most Etelkáék is, ezek is várnak, mit csináljak.
Hogy mehetnék én oda, amikor az volt a célunk, hogy Etelkával találkozzam.
Odajött az unokaöcsém, na gyere, bemutatlak. Nem megyek, nem merek! A
mi asztalunk az egyik fal mellett volt, az ô asztaluk a másik fal mellett,
pont ellentétes irányban. Elôttünk volt egy ajtó, ott kellett kimenni a vécére,
sokszor láttam, ô is nézett, én is néztem. Úgy tûnt, hogy szép, hosszú
hajú lány. Ott volt a mamája, a nagybátyja, az egész rokonsága. Én láttam,
hogy táncolni is elment! Én nem mertem táncolni.
Etelka egyszer csak fogta a mamáját, és felém jöttek. Meglepôdtem, de
azért bemutatkoztunk egymásnak. Mindjárt a vallásról kezdtünk beszélgetni.
Mondták, ahol laknak, ott is vannak Jehova tanúi. Mondtam, ne várja
azt, hogy táncolni menjek, mert nem tudok. Ô tartott szóval. Elment táncolni,
üres volt az asztalunk, csak a nagymamája ült ott. Mire visszajött, már
168