Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
V ADNARANCSOK I.<br />
Akármilyen rosszul voltam, mégis leszedtem a meggyet, kitakarítottam<br />
a pincét, elhordtam a szemetet, köveket, föl is söpörtem. Amit úgy találtam,<br />
hogy meg tudom csinálni, nekiálltam.<br />
Apósék nagyon szerettek volna egy vécét, mert a régi az már régi, az<br />
új minél mélyebb lesz, annál jobb. Mondtam nekik, hogy szeretek barkácsolni.<br />
Elôször nyúlketreceket csináltam. Klassz anyagokat hordott haza<br />
após a gyárból, ahol dolgozott. Halomszámra hozta haza a tûzifát, egész<br />
deszkákat, amibôl lehetett dolgozni. Szépen bekötötte, mintha egy csomagot<br />
adna valakinek. Madzag is volt rajta. Gyönyörûen be voltak csomagolva…<br />
mikor kibontotta, csak egy halom fa! Hosszúak is voltak, meg<br />
rövidek is. Rengeteg anyag volt, klassz nyúlketrecet csináltam. A vécét<br />
együttesen csináltuk, jó volt dolgozni vele. Ha valami nem sikerült, nem<br />
tudta elverni a szöget, azért már pipás volt! Dühöngött, ordított. Csodálkoztam<br />
rajta, én vagyok az idegbeteg? Az anyós figyelt, hogyan melózok.<br />
Nem esett ki még akkor a munka a kezembôl. Mondja: hiába is mondom<br />
én, hogy beteg vagyok, úgyse hiszi el! Így produkálni, így megcsinálni valamit,<br />
nem vall idegbetegségre. Nagyszerûen megcsináltam, gyönyörködött<br />
még az anyós is, mintha ez lenne annak a csúcsa, amit én csináltam eddig<br />
életemben.<br />
Etelka adott egy rossz ruhát, nekiálltam, jó mély gödröt ástam, nézte, jaj<br />
de jó! Hát csak csóváltam a fejem. Örültem, hogy örül, hogy csinálok valamit,<br />
mert én se csináltam sok mindent, hát persze hogy örült magában, hogy<br />
mégiscsak kipucoltam a régi gödröt. Aztán szépen leástam mélyebbre.<br />
Mikor a deszkáról volt szó, jött az após is. Volt mindene, elôvette a szögeket,<br />
elôvett kalapácsot, elôvett még vésôt is, meg csavarhúzót, mintha<br />
szükség lett volna mindenre. Még az anyós is gyönyörködött benne: vécében<br />
gyönyörködni!<br />
Nálunk laktunk ezután. Gyakran meglátogattuk az apósékat, mert a feleségem<br />
mindig mondta, hogy szeretné az anyját meg az apját látni. Tudtam,<br />
hogy ez természetes dolog, külön vagyunk, nálunk van, eddig a szüleivel<br />
élt, és most hirtelen megváltozott a helyzete.<br />
Szombat-vasárnapi napokon mentünk, volt a faluban cigány-, diszkó-,<br />
mindenfajta zene. Föltalálták magukat benne. Én is, nem mondom, de<br />
nem tudtam úgy aktívan szórakozni, örülni, mint eddig.<br />
Nincs kiút, akár így, akár úgy<br />
Anyáméknál megkaptuk a szobát, az a mienk volt. Nem bánták, hogy<br />
ott vagyunk. Tudtam, ha Etelkával egy életet akarok leélni, nem ebben a<br />
szobában fogom eltölteni. Mondtam is, ez csak ideiglenes állapot, itt van az<br />
apámék háza mellett a konyhás, szobás épületalap, azt meg lehet nagyobbítani.<br />
181
Change language