Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
V ADNARANCSOK II.<br />
problémámat. Csak annyi jutott el a tudatáig, hogy ez zavar engem. Azt<br />
mondta, természetes, de ezzel én nem elégedtem meg, nem erre akartam<br />
kilyukadni. Inkább arra, hogy a sok fiú között nekem milyen ciki. Engem<br />
érdekelt néhány srác, annál jobban, minél kevésbé lehetett konkretizálni a<br />
viszonyt. Zavart, hogy együtt akarok onanizálni velük, és ez nekem jó. Soha<br />
nem tudtam úgy csinálni, hogy jó lett volna, örömöm telt volna benne,<br />
mert hogy „pfuj” meg „csúnya”. A pszichológus természetes állapotnak<br />
tartotta ezt a katonaságnál, de végül is nem értette meg a lényeget. Láttam,<br />
nem harap rá a dologra, s akkor abbahagytam az errôl való beszédet.<br />
Egy sráccal barátkoztam, Andrással, vele is azért, mert nem volt durva.<br />
A többiek cikiztek, bár voltak olyanok is, akik nem bántottak, és nem próbáltak<br />
azzal a férfidurvasággal leszerelni, nem foglalkoztak a hülyeségeimmel.<br />
András rettentô nagy kan volt, de engem sohasem cikizett. Imre<br />
sem. Ôket szerettem – de csak haveri alapon, szerettek velem lenni, gyakran<br />
hívtak sörözni. A többiek közül kilógtam, nem vettem részt a hímdumákban.<br />
Undorodtam a lövészettôl is. Azután húztak, mert éjszakánként<br />
álmodni szoktam, háborúról, erôszakról. Visszatérô álmom volt: jött velem<br />
szemben egy ellenséges szôke fiú, lôtt rám, én is lôttem rá, aztán rájöttünk,<br />
hogy mi szeretjük egymást, és nem akarunk egymás gyilkosai lenni.<br />
Imre mindig birkózott velem, a birkózás közben felállt a fütyije. Aztán<br />
– nem tudom, miért – a többieknek elmondtam, hogy Imre olyan furcsán<br />
viselkedik. Erre berágott, hogy ô nem buzi. Erôs testû fiú volt, én meg csak<br />
pihengettem alatta. Undorodtam is tôle, mert egészében olyan „hím” volt.<br />
Olyan busa parasztkan, ha véletlenül sor került volna valami közös izére<br />
a birkózás után, biztosan nem mentem volna bele. Hímnemû volt a járásában,<br />
a viselkedésében, a beszédében. Féltem tôle, soha nem éreztem a birkózás<br />
alatt szexuális izgalmat.<br />
A homoszexualitás a kórházban merült fel bennem, mert a srácokkal<br />
nap nap után mindig együtt voltunk. Volt köztünk nôs is, aki ha reggelenként<br />
felkelt, ott lófrált elôttünk merev fütyivel. Tudtam azt is, hogy mindenki<br />
onanizál. Beszéltek is róla. Ez szexuálisan feldobott, és önkielégítés<br />
lett a vége, amit, azt hiszem, senki sem vett észre. Egy huszonnégy éves,<br />
alacsony kölyök nagyon tetszett. Gyönyörû, inas, arányos teste volt, éreztem,<br />
össze lehetne hozni vele valamit. Végül is a katonaságnál nem kerültem<br />
össze senkivel. Igazából féltem.<br />
Az egyetemen két barátom volt. Robiba bele lehetett karolni, meg lehetett<br />
simogatni, egy ágyban aludtunk – fizikai kontaktust építettem ki<br />
vele. Elek fizikailag taszított. A férfiassága miatt. Rossz kurvákat szedett<br />
össze, én meg mehettem más szobába aludni. Jó alakú, feltûnô jelenség<br />
volt, akinek a legdominánsabb része az ágyéka. Szeretett meztelenül ülni,<br />
és ilyenkor simogatta magát. Ez is taszított. Fontos volt neki a szexualitás,<br />
annyira fontos, hogy még hírbe is hoztak egymással minket. Pedig soha!<br />
Nekem nem jutott eszembe, annyira durva, agresszív volt.<br />
239
Change language