Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK I.
Zsolt matróz is volt. Mondtam neki, hogy ne menjen, mert meg fog hülyülni.
Pár napig nem voltam otthon, egy másik fiúval lébecoltam. Találkoztam
valakivel a városban, aki azt kérdezte, hogy ugye, Zsolt most matróz.
Én meg csodálkoztam. Azt még megértem, ha valaki Amerikában
matróz, mert ott a tenger, de hogy erre a Dunára menjen, arra álmomban
se gondoltam. Kábé két hetet volt ott.
Mostanában azon gondolkozom, hogy talán soha nem voltam szerelmes
Zsoltba, csak vonzott, hogy gyámoltalan és kisfiús. A félszeg viselkedés
anyai érzéseket keltett bennem. Maga mondta, hogy én sohasem szerettem,
és abban a percben átöleltem, hogy ez igaz. És még azt is megkérdôjeleztem,
hogy valaha is bárkit szerettem volna. Bár Zsoltot tízszer
annyira szerettem, mint másokat, mégsem gyújtott tüzet. Valami rossz realizmus
van bennem, ha szeretnek, az nálam visszautasításra talál. Ahhoz
vonzódom, ami titokzatos, ami megközelíthetetlen, ami messze van, és
mihelyt az a messze közel kerül, én kerülök messze a közeltôl. Ez rettenetes.
Nehéz magamat megérteni, hogy miért akarok Zsolttal együtt élni,
mikor már nincs semmi értelme, amikor csak rutinból telefonálok neki.
Visszaemlékszem, még csak három hónapja voltunk jóba, és összevesztünk.
Akkoriban kocsmába jártunk sörözni. Egyik vasárnap eszembe
jutott, és meleg szeretetet éreztem iránta, nem szerelmet, hanem azt,
hogy hiányzik. Nem voltam belé szerelmes, és lehetetlennek tartottam
volna, hogy megfogja a kezemet, vagy hozzám érjen. Felhívtam telefonon,
de mikor találkoztunk, megfogta a kezemet, és megcsókolt. Abban
a percben ugyanazt éreztem, amit azóta állandóan, hogy ami történik,
rajtam kívül történik, az akaratomon kívül. Nem hagyom, hogy szeressenek,
mégis belemegyek valamibe, amibe nem akarok belemenni. Tehát
valamiféle rajtam kívül álló erôket érzek. Nem tudom pontosan elmondani,
de úgy éreztem, mintha azt a kapcsolatot nem én irányítanám,
hanem valaki más. Mert akkor én nem akartam vele csókolózni, és
nem akartam megfogni a kezét. Egyszerûen azért akartam vele találkozni,
mert bármilyen furcsa, de szerettem. Attól kezdve tudom, ez nem
igazi szerelem, hanem szükségszerûség. Sokszor átéreztem, hogy szerelmes
vagyok, de azt is, hogy ugyanezzel az erôvel a kilincsbe vagy
bármi másba is szerelmes lehetnék.
A szerelmi élményeken kívül azért visszaemlékszem egy csomó gyerekkori
balhéra, iskolai dolgokra is. Rendszerint sok baj volt velem.
A dohányzásra az építôtáborban szoktam rendesen rá, mert igaz, hogy
ott mindent összevissza okádtam, de élveztem, hogy szédülök a cigarettától.
A szédülés élvezete vitt arra, hogy dohányozzak. Elôször tizenegy
éves koromban próbáltam meg. Egy barátnôm, ô már tizenhárom volt, és
osztálytársam, azt akarta, hogy szívjak a cigarettájából, nehogy beköpjem
a mamájának. Mivel én nem akartam, erôszakkal belenyomta a számba.
127