Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
eszik. Az ember kér zsömlét, parizert, aztán körbe-körbe járkál, és senki
nem veszi észre, hogy eszik. Egy óra alatt meg lehet ebédelni. Tejet is lehet
így inni. Aztán az ember a papírt zsebre vágja és elmegy. Ha viszont el
akartunk valamit vinni, óvatosabbnak kellett lenni. Én tudok lopni, sokszor
úgy emeltem el dolgokat, hogy a társam se vette észre. Vittünk magunkkal
egy táskát, amiben füzetek voltak. A füzeteket kivettük a táskából
a boltban, és a hónunk alá csaptuk. Csokoládéból aztán kettôt tettünk a
kosárba, az egyiket késôbb visszavittük, a másikat elraktuk. A másik módszer
az, például a tejnél vagy a piánál, hogy az egyik ember lehajolt, ilyenkor
a táskája lecsúszott, a másik ember a felsô polcokat nézte, miközben a
szabad kezével a középsô polcról leemelt valamit, és a táskába csúsztatta.
Az rossz módszer, ha valaki a kosarából próbál valamit a táskájába átcsempészni,
azt biztos, hogy észreveszik.
Ruhát viszont úgy lehet lopni, hogy az ember kettôt visz be a próbafülkébe,
az egyiket a ruhája alá veszi, a másikat visszaadja. De azt is lehet,
hogy bemész, és aztán, hogy magadra vetted a ruhát, eltûnsz. Áruházban
úgy is lehet lopni drágább blúzokat, hogy én például egy kicsivel vagy
naggyal bevonulok az öltözôfülkébe, a barátnôm néhány perc múlva utánam
hoz egy jót, majd elmegy. Aztán én a rossz méretet visszaadom, a jót
meg elsüllyesztem a táskámba.
Minden napra megvolt a normánk, azt meg kellett lopni. Rengeteg ruhánk
volt, osztogattuk. És rengeteg édességet is ettünk. Volt, amikor a lopást
túl is teljesítettük. Csak egyszer kaptak el.
Pénzt csak nagyon ritkán loptunk. Egyszer egy húszast elemeltem a közért
kasszájából. Bementünk, és tök üres volt minden. A kasszában sem ült
senki. Egy húszas volt közel hozzám, a másik szélén ötszázasok. Ötszázast
akartam elvenni, de nem mertem addig nyúlni. A húszast eltettem, amikorra
kijött a pénztáros, és kérdezte, hogy mit akarunk. Adrien nagyon
megijedt.
Ibolya volt a pénzlopásban nagy mester. Ô tudta, hogy a templomokban
ha a perselyt valaki határozottan elveszi, akkor nem szólnak rá. Nem
szóltak soha rá. Ha nagy perselyek voltak a templomokban, akkor meg
kellett várni, hogy mindenki kimenjen, aztán fejre kellett állítani, és kirázni
a pénzt. Hajcsattal lehetett a papírpénzen segíteni, de a fémtízesek
gyakran kinyomják maguk elôtt a papírt.
Egyszer annyit szedtünk össze, hogy vettünk magunknak táskát, Adriennek
ajándékba egyet, és magunknak is egyet-egyet, iskolába járni. Maradt
valami kétszáz forintunk, azon édességet vásároltunk.
Egyszer véletlenül nagyon nagy rombolást csináltam egy templomban.
Oda gyakran jártunk, mert ott nem persely volt, hanem egy kosár.
Volt valami süket kezelô, de ha egyikônk el tudta vonni a figyelmét, akkor
a másik eltehetett a pénzbôl. Szóval, ahogy akkor bementünk, nem
láttam a nénit, de a kosár helyén már persely volt, olyan kicsi emlék-
36