Dees Szilvia_disszertacio.pdf - PTE Közgazdaságtudományi Kar ...

multit bíz meg a gazdasági kutatásokkal is. Bár ez a műszaki terület fejlesztési kutatásai
esetében is jellemző, de azon a területen legalább a napi, problémamegoldó kutatást beviszik
az egyetemekre. Ezekre a piacokra bekerülni csak a személyes kapcsolatok által lehetséges.
Ennek kell a metodikáját kialakítani!
Az első konfliktus a tudáspiac szereplői között akkor keletkezik, amikor a vállalati oldal
azonnal hasznosítható kutatási eredményeket vár el. Az egyetemi szféra véleménye szerint
nincsenek azonnal alkalmazható kutatások, mert jelen van egy természetes, sok konfliktussal
és problémával járó fejlődési folyamat, amely során a kutatási eredmények
kikristályosodhatnak. Az akadémiai szféra fenntartja magának a jogot arra, hogy az adott
problémára nem talál megoldást, nem akkor talál rá megoldást, amikor az felmerül, vagy
éppen nem arra a problémára talál megoldást, amelyet meg kellene oldania.
„Jól hangzó frázis, hogy olyan kutatás kell, amelyet azonnal lehet hasznosítani.
Badarság. Ilyen kutatás nincs. Nem hogy nincsenek azonnal alkalmazható kutatások,
vannak ötletek, ideák, a kutatásnak van egy természetese fejlődése, és ebből
természetesen kikristályosodnak tudományos eredmények, tudományos irányok. Ezek
között nagyon sok a zsákutca, a félreállás, vagy új utakra térés, majd visszatérés. A
kutatás nem egy egyszerű út, hanem egy nagyon sok problémával járó feladat. A világ
nem arról szól, hogy bedobunk egy feladatot egy egyetembe vagy kutatóbázisba és az
majd a feladatokat megoldja. Lehet a feladatokhoz megoldásokat találni, de lehet, hogy
nem találunk, vagy most nem találunk, csak 5 vagy 3 év múlva, vagy egyszerűen mást
találunk”. (Szakértő 2.)
A társadalom és a főleg a gazdasági szereplők természetesen türelmetlenek. Ők promt
és napi problémákat akarnak megoldani.
„Ráadásul azzal, hogy a világ kiszélesedett, egyre több a megoldandó feladat és ezek
egyre erőteljesebb nyomást gyakorolnak a kutatásra.” (Szakértő 2.)
Vannak módszerek, ilyenek a szervezeti rendszerek, a finanszírozás, a kutatói
erőforrások mobilitása, amelyekkel ezek a folyamatok javíthatók, hatékonyabbá és
intenzívebbé tehetők. Magyarországon azonban nagyon alacsony a K+F-re fordított összeg,
mind az akadémiai mind az egyetemi rendszer megújításra szorul, de megújulásra szorul az
emberi mentalitás és kultúra is.
A hatástalanság másik oka, hogy a rendszerben nagy mennyiségű „puha” pénz van (pl.
innovációs járulék). A probléma ezzel a finanszírozási forrással az, hogy tovább erősíti az
egyetemek túlzó énképét, felsőbbrendűségét. A vállalattól érték nélküli forrás távozik, nem
fontos, hogy hova és miért adja a támogatást, az egyetem pedig nem maximális értéket
produkál cserébe, mindent megtesz, hogy a működésbe integrálhassa a támogatásként kapott
131