Dees Szilvia_disszertacio.pdf - PTE Közgazdaságtudományi Kar ...

megszerezhetőségének és elismertethetőségének szabály- és kritériumrendszere – sőt
ceremóniája is – alapvetően az egykori studium generale derivátumának tekinthető. Az
egyetem legfontosabb jellemzői közül aligha volt kihagyható az a kezdettől fogva
demokratikus elemekkel is átszőtt sajátos szervezeti forma, amely statútumaival és
szokásrendjével az egyetemi populáció különös együttélését, lakó- és életkörülményeit,
valamint jogrendjét éppúgy meghatározta és szabályozta, mint tanulmányi és előmeneteli
rendszerével a tudományok elsajátításának és művelésének mindmáig prominens módjait.”
(Ferencz S., 2001. 45. oldal) A középkori egyetem a tanítást, a gyakorlati szakemberek
képzését és az elméleti tudományok művelését tekintette fő feladatának. A kor színvonalán
álló tudományos kutatások az egyetemeken kívül, elsősorban a 17. században sorra
megalakuló tudományos társaságokban és tudományos akadémiákon folyt. Az egyetemek
csak jelentős késéssel értesültek – ha egyáltalán figyelembe vették – a tudományos
újdonságokról, felfedezésekről, így tudományosan elszigetelt, a holt nyelvekre épülő,
konzervatív, sőt sok esetben obskurantista intézmények maradtak. A korabeli egyetemisták,
akik még rendelkeztek szabadságjogaikkal, ugyanakkor már felszabadultak a „kolostori”
fegyelem alól, szintén sok problémát jelentettek környezetüknek. A jelenség arra is
rámutatott, hogy az egyetemek feladata lenne a kulturális kohézió megteremtése és az
államigazgatási elit kinevelése is. (Tóth T., 2001b)
1.4 A napóleoni egyetemtől a humboldti egyetemig
A 18-19. század fordulóján mind Franciaországban, mind pedig az akkori
Poroszországban súlyos egyetemi válság robbant ki, majd az oktatási rendszer gyökeres
átalakulása következett be. Tóth Tamás (2001a) az átalakulásról írt értekezésében elemzi a
sorsdöntő jelentőségű eseménysorozatot és a reformok legfontosabb vonásait. Miért bír
különös fontossággal ez a radikális változás? „Egyrészt azért, mert az európai felsőoktatás
hosszú történetében a "hagyományos egyetem halálának" korszaka után többek szerint épp
ekkor köszöntött be a "modern egyetem születésének" korszaka. Másrészt azért, mert az
"európai egyetem" korántsem véletlenül, hanem jelentős részben épp a szóban forgó francia
és porosz reformok bevezetése következtében alakult át "modern egyetemmé". Harmadrészt
azért is, mert a 18-19. század fordulóján kialakuló, s főként Napóleon, illetve Humboldt
nevéhez fűződő egyetemi modellekről kétségkívül elmondható: olyan bonyolult
oktatáspolitikai reformstratégiák eredményei voltak, amelyek a francia, illetve porosz
felsőoktatási rendszerek korabeli válságából egymással merőben ellentétes irányban keresték
17